„Oh, természet, oh, dicső
természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?”
(Petőfi: A Tisza)
Kényelmesen ülök a teraszon (99 évesen),
és élvezem a körülvevő természetet. A
természet szeretete cserkész koromban ragadt rám,
amikor a társaimmal minden hétvégén
kirándultunk, majd nyaranta a táborokban szakszerű
vezetéssel jártuk az erdőt, a mezőt. Ilyenkor az
országnak mindig más-más táján
vertük fel sátrainkat.
Itt, a belátható kis területen is jelen van a
természet. Jobb szomszédunk telkén fenyőfa
nyúlik a magasba, lepipálva a mi kétemeletes
házunkat is. Kisöccse, a nálunk nőtt
fügefabokor, amelynek gyümölcsét csak én
eszem, így a termés java tönkremegy. De a dús
zöldje beteríti a telkünk nagy részét.
Másik szomszédunkban gyümölcsfák
virágai gyönyörködtetnek késő
tavasztól néhány héten át. Ugyancsak
már április végétől virít egy sor
fehér és lila orgona. Ez a közeli iskola
diákjainak is tetszik, amikor az évzáró
után sorra jönnek, hogy tépjenek belőlük. Ezt
azonban nem engedem, inkább kimegyek a metszőollóval,
és levágok részükre egy-egy kis csokorra
valót. Nagyon hálásak érte. És jut
is, marad is.
A kerítést takarja egy sor dús aranyvessző.
Hosszú ideig élvezzük sárga virágait.
A bokrok sűrűn sorakoznak, de egy „tenyérnyi”
rést hagynak, hogy ráláthassak a Balatonra.
Aztán ha itt keresztülúszik egy-egy vitorlás,
az már csak hab a torán.
A távolban egy sor nyírfa mutatkozik, hogy
még szebb legyen a háttér.
A sok fától és dús bokortól
alig látszik néhány házikó.
Létüket néha csak a füstölgő
kéményükről észleljük.
Egy hatalmas diófa beárnyékolja a
telkünk felét. Termése ellátja a
háztartásunkat, és jó
időtöltést nyújt a feltörése,
válogatása, darálása. E munkára nem
mindig akad felnőtt vállalkozó, de ha itt
üdülnek rokon diákok, akkor ők önként,
buzgón végzik ezt a munkát, és
örömmel számolnak be az eredményről. Ha
legalább ketten dolgoznak, akkor versenyeznek is, hogy egy
óra alatt ki tör és tisztít meg többet
az értékes gyümölcsből.
Van a telek sarkában két szép birsalmafa is.
Ez bizony gyakran okoz gondot; termését szakszerűen
eltenni, birsalmasajtot készíteni nem könnyű dolog;
csak kevesen értenek hozzá a családban, kevesen
vállalkoznak munkaigényes feldolgozására.
Itt az az elv, hogy a fa ne csak árnyat adjon, hanem hozzon
hasznot is: teremje meg a ház gyümölcs
szükségletét. Az engem körülvevő
természet pedig talán visszaadja egykori
látogatásaimat.
♣ ♣
♣
