"Így, hetven felé"
VERS
Losonczi Léna
VERS-SORSOK
A versek élik sorsukat,
mert mindegyiknek
– miként az embereknek –
megszabott sorsa van.
Sok félénken meghúzódik
lapok közé bújva,
s alussza álmát csendesen.
(Talán különös érintésre
felébred egyszer…)
Más, országokon, óceánon száll
át,
hogy küldetését betölthesse ott.
Van, mely szívig hatol, s érzelmeket jár át,
vigasztal, biztat, erőt ad s reményt,
szív-húrokat penget, csal szemekbe könnyet,
felidézve felejtett eseményt.
Némely, a kiválasztott, zenész-lelket érint,
kap új ruhát fénylő zenében, s víg
életet.
Van, mely izgatja egy festő szívét, szemét,
rajzot, festményt kap, iker-testvéreket.
Legtöbb önálló életét
osztódva, sokszorozva éli,
ahány példányban létre kelt,
annyifelé fut szerteszét,
ott végzi dolgát, hova ér, szállva az
éteren,
vagy kérkedőn ül az interneten.
Ha éri egyszer a nagy megtiszteltetés,
gyermekszájból hangzik, gyermekszívből,
vagy felnőtt ajkról magasztos ünnepen.
Más pihen egy templom falán csöndesen,
s halkan üzen.
De minden versnek megszabott sorsa van
(néha hivatása…)
Ha lapok közé szorított
fogságából kiröppen,
már önálló életét élni
kezdi.
És hirdeti, hogy érdemes volt megszületni! |
|
|
|
