"Így, hetven felé"
VERS
Beregi Marietta
HARMATCSEPPEK SZÍVÉBEN
Harmatcseppek szívében
színektől illatozó
világ ébredezik
és csodák születnek
a lélek
rebbenő pillái mögött.
Rejtett kincsek
új utak
jelzőfényei lobbannak
és a szív
szunnyadó csengettyűi
megremegnek
a Nap gyémántsugarától.
Az Időtlen
sosem hallott
meséket suttog
a Mindenség
örök pályáján
álomba ringatva
a fáradó Időt.
A Volt és a Lesz
a Most vendégségében
időzik
bölcsen megőrizve
a Végtelen tükrén
keringőző igazgyöngyöket.
A természet
új szimfóniája
a Jóság
milliónyi szikráját
dicséri
kibontva a világ
rég eltűnt szárnyait.
A viharok
egykor pusztító szele
szelíden simogatja
a bimbózó szirmokat
és tündérléptek
kacaját visszhangozza
az Égig érő
ezer ösvényt ölelő Hegy. |
|
|
|
