Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYV

Györgypál Katalin

A bársonyszék

Kovács László kötete

A bársonyszék Kovács László (korábban a Kláris hasábjain B. Kovács László) hatodik kötete. Korábbi kötetei: Az éhes őrnagy (novellák, karcolatok) 2009; Kártyások a tűzhányón (novellák, szatirikus írások) 2009; A nyomozó (kisregény) 2010; Érett asszonyok álma (novellák, karcolatok és más kisprózai írások), 2011 és A küldetés (regény) 2012, 2018.

Kovács László 1944-ben született Sárváron. Az ELTE bölcsészettudományi karán német-orosz szakon, majd a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán magyar-könyvtár szakon tanult. Néhány éves kirándulás után (fordító és tolmács) több évtizedet töltött a tanári pályán. Pályafutása a budapesti Hajnik Károly Közgazdasági Szakközépiskolában töltött tizenhét év német nyelvtanári és könyvtáros tanári működéssel zárult.

Első elbeszélését a regenytar.hu 2005 évi Novellapályázat rovata közölte. A Kláris irodalmi-kulturális folyóirat, a Kláris antológiák és A Tavasz mosolya évek óta rendszeresen publikálják kisesszéit, karcolatait és novelláit. Pályázaton zsűrizett két novellája megjelent az Ausztria nekünk című antológiában (Vitis Aureus, 2009).

Mostani kötete szintén novellákat, karcolatokat és kisprózai írásokat tartalmaz. Már a borítóképen megáll tekintetünk: bársonyszéknek bársonyszék (a szerző felvétele), na de milyen? Míves faragott klasszikus keretben kopott, valamikor elegáns kék-arany mintás huzat… Ne számítsunk hát semmi jóra…?

Dehogynem, sőt!

Kedves, fanyar humorú novellákat találunk kezdetben. Mariska néniről, aki egyszerűen – szeret söpörni. Még akkor is, ha idős kora ellenére mintha kihasználná ezt a jó tulajdonságát az új szomszéd fiatalember, aki mintha szándékosan dobálná el az utcán a szemetet… Mariska nénit pedig szívünkbe zárjuk.

Vagy A mentőangyalt. Nem, őt talán mégsem szeretjük nagyon: a mentőangyal egy szolgálatkész, de kissé nyers modorú másik fiatalember… Akkor nézzük ezt a Mancit. Vagy inkább lengyel származású férjét, aki nálunk nyitott cipészműhelyt. Nyithatott volna mást is, mindenképpen Fránci lenne, mivel nem igazán tanult meg magyarul, mindenképpen mosolyt fakasztana furcsa beszéde. (Manci, te!)

Gyorssegély… Ismét idős emberről, az autószerelőről, aki valóban mestere szakmájának, bár már nem dolgozik rendszeresen. Csak éppen most, amikor egy öreg kocsit javít hozzáértően, készségesen – amit más autószerelők el sem vállaltak. És a több mint egyórás, nehéz munkát hívta ő maga gyorssegélynek, kevés pénzt kérve érte. Mert örült, hogy dolgozhatott – nem beszélve a „hatalmas puszi”-ról, amit a pénz mellé kapott. És ami egészen felvillanyozta.

József, a borbély – nem csak borbély. Tud ő fogat is húzni, ha kell – nem tudjuk meg, végül is igénybe vette-e szolgálatait az úr, aki mégiscsak „egy nagy gyerek”, ha azt hiszi, hogy „ebben a városban vasárnap is talál működő fogorvost!”

A zöld kalapos jósnő tényleg jósnő. Ha hiszünk neki meg a jóskártyának, ezért került valóban pénzről szó a vonatfülkében. De jóslás nélkül gondolja azt, hogy útitársa nem kapja meg a visszajáró nem kis összeget a fiatalembertől. Rosszul jósolt. Fontos, hogy zöld a kalapja? Nem fontos, de jó tudni. Életszerűbb ennyivel is.

A tűszúrás már messze nem kedélyes. Nagy tragédia nem történik, a lány feltehetően meggyógyul a magyar kórházban, ha édesanyja bemegy őt ápolni napokra – bár a lány ápolónő amúgy –, de aztán visszamegy-e vajon Svájcba…? Sok kétségünk sajnos nem lehet, de erről már magyar valóságunk szól, nem a megírt történet. (Tűszúrás)

Találunk inkább „leíró” kisprózákat is. Régi vasútról (Vasparipák titka) – na persze, hiszen a szerző anyai nagybátyja a „Bajti-elágazás állomáson a jelző- és váltóállító őrházban (toronyban) szolgált évekig”, hogyne állna közel szívéhez a vasút. Vagy a leégett csárda, amit talán újjá lehet „varázsolni”. (A kő)

És aztán – gyerekek, unoka, iskola, nagyszülői büszkeség. Olykor kis szomorúsággal övezve. Hiszen a régi iskolája sincs már meg. Kedves mozija helyén meg bank van… A régi gyerekkori, kedvenc filmre visszagondolva mégis felvidul, aminek a kis unoka is hasznát látja: mégis megkapja az áhított jégkrémet. (A jégkrém)

Aranyeső – nyugalmazott latintanár álmodik. Aranyeső a ló neve a lóversenypályán. Vagy – mégsem álmodik?

A régi, nem feledhető történet azonban egyáltalán nem kedélyes. Nem lehet az, hiába volt büszke a kisfiú, hogy egyedül mehetett tejért Juliska néniékhez 1950 nyarán. A tanyára. Ahol lelőtték Lukácsot, János bácsi gazda-fiát, és János bácsit sem látta többé… (Lövések egy nyári estén)

A szögletbástya titka kicsit megvigasztalhat bennünket. Filmezés, lány, féltékenység a barátok között – a barátja végül egy galéria falán látja viszont a lányt, aki „csak így” lett a barátjáé – „Vásznon és olajban”.

Igazat mondani – mikor igen, mikor nem? Két gyerek, Terike, aki tehenet legeltet. Meg Anti, a szomszéd kisfiú a hegyoldalban, a patak hídjánál. És Zsömle, a tehén meg akarta enni Anti pólóját… Anti pedig víz helyett megfejte a tehenet egy pohár tej erejéig, és nem is értette, hogyan nem lehetne az igazat megmondani. (Igazat mondani)

Jakab, a magánnyomozó – természetesen tanár. Matektanár – volt. Most már nyugdíjas. Azért meg tudja védeni a lányt támadóitól, rendőrt is hív – és nemcsak felismeri egymást a tanár és a régi tanítvány, de Jakab még a matekpéldát is megoldja a rendőr társának, fejben, csak úgy…

A nagy fogás – bicikli, patak, horgászat, kedélyes vég… el kell ezt is olvasni.

A zátony – nyári korrepetálás. Olyanvalakié, aki nem akar tanulni. És aki nem akar, azt nem lehet megtanítani… és még ő, az egyetemista korrepetáló fiatalember érzi rosszul magát!

Kedves történet a Magasles a kisfiúról, aki felmászott a magas fára. És persze minden arra járó ötleteket gyárt, hogyan lehetne ezt a szegény gyereket „megmenteni” – aki pedig csak arra vár ott fenn, hogy kész legyen az ebéd meg a lekváros bukta.

De van őstörténet is, A magyar őstörténet lova címmel: úgy tűnik, vannak még fehér foltok egyes tudósok fejében. Mint ahogy Petőfi Sándor esetében is. (Szemtől-szembe)

Nevelésről is olvashatunk – elvekről, szeretetről, pedagógiáról. [Szív; A pedagógia (h)arcai; A pálma és a teher]

És gyerekekről, kistestvérekről (Nehéz altatás), vagy A meglepetés: 1956-os ünnep, zászlócskák, a zászlóra már ráírta a kis unoka saját nevét, ha nem is könnyen. Később korához képest a kisfiú felnőtteset olvas, de nem akarja, hogy dicsekvésnek tűnjön. (Szerénység) Verset ír! (Egy különös estebéd), a kisfiú kedves versét is megismerhetjük. (Nevét nem, csak ennyit: K.F.)

És még két kedves történet szintén a gyerekekről.

Végül pedig, egészen ideillőn meséket olvashatunk A lópatkóról meg A nyalánk macskáról.

És végül a desszert: A bársonyszék. A kétezres évek közepe (már képben vagyunk), vidéki, „nagyra nőtt város” – Ragadóczky úr – ő sajnos már éppen nem él –, de pont emiatt új választás. Ahogy kell. Szintén idős, de szimpatikusan leírt úr – Gondol Tamás. Megismerjük tiszteletreméltó múltját. És most képviselő lett!

De hát nincs egyedül. Itt van, például, Toporzék Olga. Meg az alpinisták, meg a fecskefészek, fecskékkel. Hiszen nyár van.

Az, hogy Toporzék Olga váltig ragaszkodik saját, amúgy hamis igazához, nem meglepő. Az, hogy Gondol Tamás szeretné magát és a saját szemével látott igazát megértetni, az sem – nagyon – meglepő. Szegény Gondol Tamás halála sem meglepő, csak szomorú.

De most jön az, aminek itt jönnie kell: a bársonyszék Gondol Tamás igazát ismétli hangosan. Ezt már nem hagyhatják! Ám hiába száműzték a bársonyszéket a pincébe, az bizony újra megjelent, és mondta a magáét. Pontosabban Gondol Tamásét. Toporzék Olga ráült, hogy így elhallgattassa – és ő járt pórul: a szék rajtaragadt… De ami még fontosabb: hiába tüzelték el a széket, Gondol Tamás igazsága már a fejükben „harsogott szaggatóan, kínzón”…

Olykor (vagy akár gyakrabban?) bizony jó volna egy ilyen szék…

Talán nem csak számomra felüdülés ezeket az írásokat olvasni, visszatérni egyikhez-másikhoz, és eltűnődni az élet egyes – fontos – dolgain.

(Kovács László: A bársonyszék. Novellák, karcolatok és más kisprózai írások. URÁNUSZ K., Bp., 2018, 100 p.)


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©