2017. július 8-án, a Vl. Szántódi
Kötődésű Írók Találkozója
(SZKÍT) napján, a rendezvényünkön
volt szerencsém személyesen megismerni Kanizsa József
írót, költőt. Már az első
találkozásunk alkalmával megmutatkozott
barátsága, őszintesége,
sokoldalúsága az az érzelmekben gazdag
egyénisége.
Az Uram,
köszönöm! című kötete a szerző 75.
születésnapja előtt jelent meg. A kötet az
író, költő, Kőbánya
Díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja 47.
kiadványa, melynek alcíme: Válogatott versek,
prózák, fotók – 2017.
Kanizsa József könyvét öröm
kézbe venni. Halványkék címlapján Rehorovics Anita festőművész
festményét, a hátlapján pedig Bullás Mária
üvegfestményét csodálhatjuk meg. A kötet
igényes kivitelezése a BIRÓ family Nyomda
és Könyvkiadó munkájának
köszönhető.
Sokat kifejező a kötet ajánlása, mely sugallja
a szerző a felesége iránti hűségét,
családja iránti szeretetét és minden
családtagja iránti tiszteletét.
A könyv nyolc fejezetre történt bontása (Szülő, család; Zajk, Zala,
csodás tájak; Olajbányászokhoz; Jövőbe
vetett hit; Gyertyaláng lobog; Hazámért kimondott
bölcs szavak; Fohász hazámért; Archív
prózai művek) igen szerencsés, így
könnyebbnek is tűnik az alkotó számára az
évtizedek során keletkezett számtalan
költemény tematikus válogatása.
Először a kötet címadó versét
olvashatjuk, melyben a költő megköszöni az Úr
reá adott áldását. Minden fejezet
címe előtt egy-egy, annak a mondanivalójához
igazán odaillő idézet áll.
A témák sorát a családdal kapcsolatos
versek nyitják meg. Sokat jelent az alkotó
számára az édesanyja, az anyja szava,
üzenete, keze, az édes szülő hite és
kettejük forró ölelése. Verseiben őszinte
szeretettel emlékszik apjára és
lánytestvéreire, betegsége
leküzdésére biztatja anyósát.
Számára kedves a menye, és kerek
születésnapján költeményével
köszönti fel fiát. Hagyja, hogy felesége az ő
szemében szépítkezzen. Kettejüket a tiszta
szerelem, a közösen megélt gyulai,
hévízi és körmendi élmények, az
együtt töltött évtizedek kötik össze.
Aranylakodalmukat, az ötven házasságban
eltöltött szép évüket csak úgy
ünnepelhették Vilma asszonnyal, hogy egymást
becézték, simogatták, és lelkük
kölcsönösen átlényegült a
másik lelkében, egymással szemben szeretetet,
türelmet tanúsítottak, és egymás
kezét fogva egymáshoz hűségesek maradtak.
Zajk szülöttét a gyökerei nem csak a
szülőházához, hanem a szép zalai
tájhoz is erősen kötik. A kicsi
vályogházból, az olajbányászok
közül elindulva nagy utat tett meg Kanizsa József,
amíg ilyen elismert irodalmár lett. Nosztalgiával
gondol vissza gyermekkorára, Zajk fáira, ha csak
megáll a szülőháza előtt, máris otthon
érzi magát. Emlékezik a zajki templomra,
házakra és az ottani panorámára. A
csodás zalai tájtól mégis
elköszönt, a Zala-vidékről családjával a
fővárosba került. Onnan távolabbra is eljutott,
bármerre utazott, mindenütt – Bükkszéken,
Kehidakustányban, Máriagyűdön, Siófokon,
Szentmártonkátán, Szoboszlón és
Zalakaroson – a magyar táj
szépségéről verselt.
Kanizsa József sokszor láthatta munka közben az
olajbányászokat, különösen, ha az
édesapját elkísérte a bázakerettyei
gazolintelepre. Édesapja emlékét idézi, de
velünk is láttatja az olajos kezű, olajos arcú
munkásokat, akiknek szemében tiszta fény,
szívükben szeretet, szavukban béke van. Az
éltető fúrótornyok tövében
számára sok kedves ember van, köztük a rokonai
is. A költő gyermekként édesapja
kíséretében talán fel is mehetett a
fúrótorony csúcsába is.
A költő szíve Krisztusért dobog, felé
imával fordul, Istent dicsőíti és hozzá
fohászkodik, hogy a Népnek Jézus
Krisztustól szebb és boldogabb Jövőt kérjen.
A szerző mélyen vallásos, kezét gyakran
imára kulcsolja. Benne tiszta lélek lakozik,
szívét átjárja a kegyelmekben gazdag
karácsony melege. Kanizsa Józsefet élteti a HIT, a
REMÉNY és a SZERETET hármas egysége,
ezért 75. születésnapján is az Úrhoz
fordul, s arra kéri, még hagyja őt dolgozni.
Mindenszentek napján kedves szeretteink
lelkéért gyertyaláng lobog. A költő ebben a
fejezetben egy-egy verssel emlékezik a hozzá
közelálló rokonaira és
jóbarátaira, könnyet hullat
olajbányász, nyomdász, zenész
ismerőseiért. Tiszteleg kedves tanárnője, neves
művészek és polgármester ismerőse emléke
előtt. Mély fájdalom tölti el a költőt II.
János Pál pápa halálhíre
kapcsán, melynek hatására a perceken belül
megírt költeményében nyomban a pápa
lelki üdvéért Istenhez fohászkodik.
Kanizsa József hazaszerető alkotó, nagyra
értékeli hazánk történelmi
nagyságait. A következő ciklusban a 35 éves
Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkáraként a magyar
irodalom egyik nagyságára – Krúdy
Gyulára – több költeményével is
emlékezik, de Illyés Gyuláról,
József Attiláról, Nagy
Lászlóról és Petőfi Sándorról
sem feledkezik meg. Tiszteleg a magyar történelem
kiemelkedő személyiségei – Deák Ferenc,
Dózsa György, Kossuth Lajos és II.
Rákóczi Ferenc – nagysága előtt.
Emléket állít Dr. Batthyány-Strattmann
László boldoggá avatásának és
Szent László királynak is.
Az újabb fejezet szintén a költő igaz
magyarságát igazolja. Imádkozik Szent
István királyhoz, bűvölet fogja el a
Feszty-körkép előtt, megszólítja
Árpád szent nemzetét, s hazánk
érdekében a világ magyarságát
összefogásra biztatja. Emlékezik az Aradi
vértanúkra és Mátyás
királyra. A költő kiemel néhány fontos
történelmi emlékhelyet, mint Dévát,
Krasznahorkavárt, de sokat jelent számára
hazája néhány más települése,
például Körmend és Túrkeve, vagy a
Föld szívcsakrája, Dobogókő, de
számára mégis leginkább kedves legszűkebb
mai hazája, Kőbánya, ahol mindez a sok szép
költemény lejegyzésre és
válogatásra kerül.
Kanizsa József bejárja szép
hazáját, amelyben az ő vágya szerint érezze
a Nép, hogy övé a HAZA, legyen reménye a
Jövőhöz, legyen köztük Hit, Remény és
Szeretet, valamint Emberien Igaz BÉKE!
Az archív prózai művek közt a kedves
érdeklődők elolvashatnak a szerzőhöz egy
tanítványa által írt verset, a vele
folytatott beszélgetést, az általa írt
könyvajánlást, továbbá ahogy maga
mutatja be a Fénnyel jöttem című saját
kötetét, és amint Kanizsa József visszatekint
a Krúdy Kör élén, annak
titkáraként eltöltött harminc
évére.
Míg a könyv első ciklusaiban csak néhány
fontos felvétel található, addig a kötet
végén sok fekete-fehér archív fotó
mutatja be a fiatal költőt, kedves családtagjait,
alkotótársait. Láthatjuk őt a Krúdy Gyula
Irodalmi Kör legfontosabb találkozóhelyén, a
Kéhli vendéglőben, az Irodalmi Kör tagjai
körében és előadások közben. A
színes fényképek sokaságát is
megtekintheti a kedves olvasó, amelyek élén
ismét a családi eseményeken készült
felvételek állnak, majd az irodalmi eseményekhez
kapcsolódó, az elismerések
átvételét igazoló fotók
következnek. A képek nézegetése közben
mi is betekintést kaphatunk a „krúdysok”
rendszeres találkozóiba, gondolatban
beléphetünk magunk is a „Dzsentri
szobá”-ba. Ha nevek szerint nem is, de arcról
megismerkedhetünk Kanizsa József barátaival,
köztük több olyan személlyel, akiknek ő
segítő kezet nyújtott, hogy az újabbnál
újabb tehetségek akár az irodalom vagy a
képzőművészet rögös útjain
könnyebben tudjanak elindulni.
A fényképekből álló utolsó
fejezet összeállítása nem sikerülhetett
volna a kedves Kanizsa család archívumában
lévő felvételek nélkül. A szerző
életrajza mellett látható fotót Novák Zsolt
készítette. A többi felvétel
elkészítésében Antal István, Novák
József, Novák Zsolt, Skerlák Iván
és Vízvári
József vállalt aktív szerepet.
Végezetül elolvashatjuk Kanizsa József
életútját, amelyből megtudható, hogy
meseíróként és kritikusként is
tevékenykedik.
A kötet legvégén pedig
áttekinthetjük az eddig megjelent összes Kanizsa-mű
felsorolását.
Tanulmányozzák Önök is figyelmesen ezt a
gazdag életutat, és ismerkedjenek meg sok szeretettel
Kanizsa József költészetével!
A könyv a szerző, a szponzorok és a BBS-INFO
KÖNYVKIADÓ ÉS INFORMATIKAI Kft.
gondozásában jelent meg 2017-ben, 240 oldalon.
♣ ♣
♣