Úgy gondolom, szinte valamennyiőnk agyába
úgy égett be a nyár, mint a szabadság
eszménye. Hiszen fiatalon, amikor évközben
tanultunk, a nyár nagy része szünidő volt, olyankor
szabadon tehettük dolgainkat. Éppoly nagyszerű volt az
erdőjárás, a focizás az elhagyott temetőben, vagy
a strand reggeltől estig. Pár forintból ettünk
valamit ebédre, hiszen otthon úgyis bőséges
vacsora várt bennünket.
Ez lett a minta, az etalon, amelyet igyekszünk ma is
betartani, utánozni. Sokat kirándulunk. Gyakran csak
Debrecen környéki területekre. Tavak,
erdőségek, ligetes területek vagy épp az új
stadion környéke, ahol esőben is tető alatt lehet egy
jót sétálni. Vekeri-tó, Fancsikai-tó
nyújtanak természet közeli élményszerű
kikapcsolódást. Vadkacsák, vadlibák
szállnak le a vízre, néha pár hattyú
is megjelenik, és méltóságos
testtarással úsznak a tóban. Nagy ritkán
riadalom támad, ha feltűnik az égen egy-egy
rétisas. Sétálsz a tóparton,
átballagsz a nagy fa-hídon, és közben
boldognak érzed magad, mint aki beolvad a természet
elemei közé, megmerítkezel annak szereplői
közt, hogy élményként magaddal vidd azt a
szépet, jót, ami áthatja mindened.
Ha kicsit több időnk van, vár- és
templomromokat látogatunk, melyek régi időket
idéznek meg. Ezekből van aránylag sok, csak meg kell
találni őket. Ha ott vagy, fantasztikus élményben
lehet részed. Próbálj elmerengeni a régen
élt emberek problémakörét felidézve,
érezd a múlt hagyatékát, technikai
berendezésektől mentes világát.
„A nyár az
én szerelmem, égek érte
halálhozó
csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj
tüzének,
bár ajkam is hamvadna el
azon.”
(Kosztolányi Dezső: A nyár)
Kosztolányi is nagyon szerette a nyarat. Nyáron
valahogy köny-nyebb, egyszerűbb. Egy szalonnasütés,
vagy egy bogrács étel elkészítése
végképp meg tudja varázsolni a hangulatot. Ha
még elbeszélgethetsz barátokkal a régi
szép időkről, az maga a csoda.
„Ily gyorsan betelik
nyaram.
Ördögszekéren hord a szél –
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.”
(József Attila: Nyár)
Ő már mennyivel kétkedőbb. A nyár
özönében már a tél
közeledtét sejti. Talán József Attila
pesszimistább, mint Kosztolányi?
Talán mindannyian azért szeretjük a nyarat,
mert a legszebb, legközvetlenebb, legemberközelibb
évszak, és mert valaha ez az évszak volt a
legszabadabb.
♣ ♣
♣
