Pintér Sándor könyve
Minden szempontból egyedi könyvet, retrospektív
monográfiát tart kezében az olvasó.
Karády Katalinról
már igen sok tanulmány, életrajz,
feldolgozás jelent meg, hiszen művészete, személye
még ma is felejthetetlen a filmrajongóknak. Pintér Sándor viszont
egy földrajzi hely, egy kerület aspektusából
indult neki a kutatásnak, ahová ő is kötődik, ahol
ma is lakik. Könyvének ajánlását
író Verbai Lajos, Karády mellett (akinek
meghatározó volt a kőbányai kötődés)
felidézi Jávor Pált is, aki egy véletlen
folytán szintén Kőbányán indult neki az
életnek.
A szerző bevezetőjében ezt írja: „Ez a
könyv bemutat egy nagyon szegény családból
származó leánygyermeket, aki sokat éhezve
és fázva, az atyai brutalitás fájdalmait is
elszenvedve cseperedett csinos serdülővé, majd fiatalon
kitagadottá…. A színház, majd a film
szerelmese, sőt, primadonnája lett… Ez a sikeres
elismertség kilenc évig tartott, mert
közbeszólt a politika és végett vetett a
karrierjének…”
A mai, ifjú korosztály már aligha
emlékezik Karády híres sanzonjának
szövegére: „Ne kérdezd, ki volt, a sorsomat /
én akartam. S ha majd egyszer / megsokalltam, azt mondom:
elég!” Ez a néhány szó azért
jellemző egész életvitelére,
felfogására, mert igen zárkózott,
szűkszavú ember volt. (Ez soha nem volt jellemző a
filmsztárokra.) Ha mégis interjút adott, azt
ismételte: nagyon egyszerű, hétköznapi ember, akit
felfedeztek, mert nagyon tehetséges. Nehezen kezelhető,
szeszélyes teremtésként határozta meg
saját magát. Megragadt emlékezetünkben a Hamvadó cigarettavég, Mindig
az a perc a legszebb perc, Ugye gondolsz néha rám?, Ezt a
nagy szerelmet tőled kaptam én c. dalai, melyek
mind a filmvásznon hangzottak el.
Pintér Sándor megkérdezi a könyv
külső, hátsó borítóján, a
régi Központi Kávéház fotója
felett: „…Vajon a sztárélet
csillogásai után, a keserű távollét
és csendes amerikai magánya idején,
hányszor gondolt vissza szűkebb szülőföldjére,
a mi szeretett Kőbányánkra? Megjelent-e
emlékezetében annak a Kőbányának a
képe, amelyik a „Külvárosi őrszoba” c.
filmjének miliőjéhez hasonlítható? Az ő
régi Kőbányájára, mely gyáraival,
vasúti pályáival, sáros és rosszul
világított utcáival, rossz szagú
kocsmáival, proletár nyomorával,
félresiklott életű csavargóival, el nem ismert
muzsikusaival és az örökké éhes,
szerelmet olcsón adó lányaival volt akkor
híres…”
A könyv tele van korabeli fotókkal,
újságcikkekkel, levelekkel, amelyek igazolják,
mennyi időt és energiát fektetett
szerteágazó munkájába a szerző, hogy hű
képet tudjon adni Karády Katalin életéről.
Könyvét végigolvasva, úgy érzem, hogy
nemcsak tollával, hanem a szívével is írta,
hiszen Kőbányáról írt, ahol maga is
otthonra, barátokra, művésztársakra talált.
Karády Katalinról szóló, izgalmas és
tényszerű könyv a szerző egyik fontos műve.
Szerkesztette: Pintér
Sándor és Mágocsi
Adrienn. Bogárd és Vidéke Lapkiadó
és Nyomda, Sárbogárd, 2016, 127 p.
♣ ♣
♣