Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet

Karády Katalin és Kőbánya

Pintér Sándor könyve

Minden szempontból egyedi könyvet, retrospektív monográfiát  tart kezében az olvasó.

Karády Katalinról már igen sok tanulmány, életrajz, feldolgozás jelent meg, hiszen művészete, személye még ma is felejthetetlen a filmrajongóknak. Pintér Sándor viszont egy földrajzi hely, egy kerület aspektusából indult neki a kutatásnak, ahová ő is kötődik, ahol ma is lakik. Könyvének ajánlását író Verbai Lajos, Karády mellett (akinek meghatározó volt a kőbányai kötődés) felidézi Jávor Pált is, aki egy véletlen folytán szintén Kőbányán indult neki az életnek.

A szerző bevezetőjében ezt írja: „Ez a könyv bemutat egy nagyon szegény családból származó leánygyermeket, aki sokat éhezve és fázva, az atyai brutalitás fájdalmait is elszenvedve cseperedett csinos serdülővé, majd fiatalon kitagadottá…. A színház, majd a film szerelmese, sőt, primadonnája lett… Ez a sikeres elismertség kilenc évig tartott, mert közbeszólt a politika és végett vetett a karrierjének…”

A mai, ifjú korosztály már aligha emlékezik Karády híres sanzonjának szövegére: „Ne kérdezd, ki volt, a sorsomat / én akartam. S ha majd egyszer / megsokalltam, azt mondom: elég!” Ez a néhány szó azért jellemző egész életvitelére, felfogására, mert igen zárkózott, szűkszavú ember volt. (Ez soha nem volt jellemző a filmsztárokra.) Ha mégis interjút adott, azt ismételte: nagyon egyszerű, hétköznapi ember, akit felfedeztek, mert nagyon tehetséges. Nehezen kezelhető, szeszélyes teremtésként határozta meg saját magát. Megragadt emlékezetünkben a Hamvadó cigarettavég, Mindig az a perc a legszebb perc, Ugye gondolsz néha rám?, Ezt a nagy  szerelmet tőled kaptam én c. dalai, melyek mind a filmvásznon hangzottak el.

Pintér Sándor megkérdezi a könyv külső, hátsó borítóján, a régi Központi Kávéház fotója felett: „…Vajon a sztárélet csillogásai után, a keserű távollét és csendes amerikai magánya idején, hányszor gondolt vissza szűkebb szülőföldjére, a mi szeretett Kőbányánkra? Megjelent-e emlékezetében annak a Kőbányának a képe, amelyik a „Külvárosi őrszoba” c. filmjének miliőjéhez hasonlítható? Az ő régi Kőbányájára, mely gyáraival, vasúti pályáival, sáros és rosszul világított utcáival, rossz szagú kocsmáival, proletár nyomorával, félresiklott életű csavargóival, el nem ismert muzsikusaival és az örökké éhes, szerelmet olcsón adó lányaival volt akkor híres…”

A könyv tele van korabeli fotókkal, újságcikkekkel, levelekkel, amelyek igazolják, mennyi időt és energiát fektetett szerteágazó munkájába a szerző, hogy hű képet tudjon adni Karády Katalin életéről. Könyvét végigolvasva, úgy érzem, hogy nemcsak tollával, hanem a szívével is írta, hiszen Kőbányáról írt, ahol maga is otthonra, barátokra, művésztársakra talált. Karády Katalinról szóló, izgalmas és tényszerű könyv a szerző egyik fontos műve.

Szerkesztette: Pintér Sándor és Mágocsi Adrienn. Bogárd és Vidéke Lapkiadó és Nyomda, Sárbogárd, 2016, 127 p.



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©