Kozma Imre
egyszemélyes intézmény, fogalom
történelmünk utóbbi két-három
évtizedében. A Máltai Szeretetszolgálat
beindításával írta be nevét a XX.
századvég magyarországi karitatív
misz-sziójába, de személye mindig és
mindenhol a gyakorlati problémamegoldás kulcsa is volt. A
templom falain és hivatásán mindig
túlmutatott az a cél, ahogy a fiatalokat, öregeket,
elesetteket segíteni akarta. A segítség –
korunk rossz beidegzésén átlépve –
mindig jókor, jó helyen és eredményesen
működött. Csak szólni kellett, s Kozma Imre
máris tette a „csodát”, bár a
lehetetlenre őnála is egy kicsit várni kellett.
Nem tisztem munkásságát méltatni,
mivel annak csak felületes ismerője vagyok. Inkább azon
gondolatairól szeretnék írni, amit a Hírhozó hetilap
hozott le augusztusban (2009), amely immár
újságcikk formájában szól
érthetően a felelős gondolkodással megáldott
emberekhez. Az eredeti címe: „A jólét
kudarcából a jól-lét
örömébe”. Talán azért is
lelkesítő ez az írás, mert
hitelességének titka gyökereinek életereje:
alkotó és nemzet sors-azonossága. Rá is
érvényes természeti törvény: ha a
gyökerek egészségesek, a letarolt erdő helyén
új nőhet fel.
Kozma Imrénél jótékony
szimbiózisban van az őrző és alkotó
személy, ezért írhatott mindenki felé a
címben említett fogalmakról a III. évezred
hajnalán pontos egyszerűséggel, érthető és
értékelhető gondolatokkal. Mint írja: „A jólét kedvező,
gondtalan anyagi helyzet. A jól-lét
életminőség, testi-lelki-szellemi és
közösségi jó közérzet. A tévhit: a fejlődés a
javak halmozott előállítása és
önmérséklet nélküli fogyasztás
mélyén erkölcsi baj rejtőzik… A nyomor: kilátástalan,
céltalan állapot, mikor az ember mindenét
elvesztette, így a kultúráját is. Semmit
nem lehet tőle elvárni. Krízis:
a technikai civilizáció kudarca, mely mesterséges
javakkal csábít… A megoldás nem a technikai
fejlődéstől, pénzügyi
szabályozóktól,
önmegvalósítástól, politikai
rendszerektől lesz. A jólét ígérete
tévút, de a jól-lét szolgálata
mindenki számára nélkülözhetetlen
testi-lelki-szellemi-közösségi jó
közérzet elnyerésére irányul.”
Kozma Imre sorai minden, hazája és népe
iránt felelősen érzőt továbbgondolkodásra
késztet, mert túlmutat a pillanaton, amilyennek
látni szeretnénk a világot, az élet
parányában a mindenséget. Beteg
társadalmunk végzetesen elveszti múltját
és kultúráját. A fa is, ha
elvágják gyökereit, elpusztul. A múltat nem
tudjuk nélkülözni, identitásunktól nem
szabad megfosztani. Társadalmunkban a jelenlegi erkölcsi
bomlás, a kizsákmányolás
könyörtelensége erősödik, melyet a
közöny legitimizál. A társadalmi normák
nagyon régről ívódtak belénk és
hatnak máig is, kapcsolatainkban döntőnek kellene lennie az
etika alapkérdéseinek: kölcsönös
igazság, megbízhatóság, felelősség,
bizalom. Helyette van a lazára vett tahóság,
különös anyagból gyúrt gumi-lények,
kreatív simlisek önző individualizmusa.
Kozma Imre megállapítja: „Jézus az
értékeket nem a gazdasági javakban mutatta meg
nekünk”. Hol vagyunk már attól az
igénytől, hogy az embereknek nem jobb, hanem teljesebb
élete legyen, hogy a XXI. század közelképe ne
üres, néma lapok kemény fekete kötésben
kerüljenek a jövő olvasói kezébe!
Az ember hiánylény: a művészet
hiányából születik. Vágyjuk a
teljességet, a tökéletességet, amire csak
Isten képes. Az ember istenülni akar, konokul
ingázik tökéletlen önmaga és az isteni
teljesség között. Ezért dől be sorsunk egyre
sötétedő árnyai között a parttalan
szabadságot ígérő kendermagos bódulatnak. A
kettős valóság: fény és
sötétség hordozói vagyunk. Ha
felismerjük a bennünk lévő
sötétséget, világosságra
juthatunk…
Kozma Imre rövid újságcikke sokunk
számára világossá teszi a modern
civilizáció sötétségét, melynek
önkéntes foglyai lettünk. A közösség
a kultusz-társadalomban jelszavakkal és
mítoszokkal vezérelt. A mítoszokból
politika lesz, a jól szervezett kisebbségi elit vezet
orrunknál fogva világuralmi törekvéseikkel. A
globalizációnak (is) kell a mítosz, mert az ember
nem érti a modern világot, csak használja
és ezért szorong. A politikai hatalom azé, amelyik
a leghízelgőbb, legegyszerűbb, legérthetőbb
mítoszt adja be a tömegnek. A szorongó
társadalom mítoszokra éhes, ezért terjed
elképesztő gyorsasággal az ezotéria,
jóslások, keleti misztikumok.
Elorientálódunk saját
értékeinktől, elsorvad a minőségi
érzék. Értékrendünk viharos
gyorsasággal távolodik az isteni
értékrendtől, az evangéliumi
tanítástól, a Tízparancsolat
világosságától. Mai
értékrendünk egyesek szerint: mutyi
Magyarország, ezeréves uram-bátyám, ezer
kiskapu országa, ahol úriembernek kell nevezni a
bűnözőt, szégyellni kell a munkát,
példaképpé kell előléptetni a TV
pillanat-sztárjait.
Költőnek és papnak senkit nem lehet kinevezni, mert az
hamis, hiteltelen lesz. Hamis minőséget nem szabadna
adminisztratív módszerekkel beiktatni, mert az már
társadalmi patológiai jelenség. Ezért van
Kozma Imre minden gondolatának súlya és hitele,
mert az szinkronban van cselekedeteivel. Mentálisan
egészséges egyén, mert kozmikus
szemléletmódjában múltunkat és
történelmünket is tudatosítja, etikus
kapcsolat- és munkateljesítményében a belső
szilárdságot adja. Késztetése, mint belső
giroszkóp, mindig beáll a helyes irányba.
Úgy is mondhatnám, hogy nála ez a szellemi
egzisztencia az irgalom kultúrája. Elmondja nekünk,
hogy személyes sorsunk értelme mindig az élet
esélye kicsiben. A szeretet törvénye pedig minden
törvényt felülír. Szólni kell
róla, ahogy Ő teszi, új formát adva az
örök tartalomhoz.
♣ ♣
♣
