Egy-egy nehéz napon úgy érezzük,
bárcsak túl lennénk már a holnapon is.
Más zajlik kívül és odabent. Miként
nézünk tükörbe reggel, mikor senki sem
lát? Felveszünk díszes ruhát?
Beülünk milliókat érő autóba?
Otthonainkat riasztó zárja? Bankszámlánk
kifogyhatatlan? Igen, azt hiszem, minden ember
megérdemelné, hogy a reménye és hite
mellé ilyen gondtalan élete legyen. Mitagadás,
ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben,
igenis szükség van a pénzre. Fontos szerepet
játszik mindenki életében. Ez az eszköz
kivívta magának, hogy nélkülözhetetlen
legyen. Hatalommal ruházta fel őt az emberiség, és
nélküle manapság már senki semmit nem
ér. Vele jobb (sokkal jobb) a földön mindenki
élete. Vajon a jólléthez elég csak ő? Mi is
lenne nélküle?
Kevesebb lenne a szegény, mert a termésből és
minden földi jóból jutna elég.
Egyenlőség is lehetne? Talán béke? Nem
készülne atomfegyver a nép irtására
éppen. Ezzel nem azt mondom, hogy a tudomány nem
szükséges, hisz megannyi elme talál ki nap mint nap
valami szépet. Hol van a becsület, hűség és
empátia, amik nélkül életünk üres,
kietlen marad? Mikor egymásra nézünk, mosoly kell,
mert senki ne távozzon, rossz kedvel. Magunkból kell
szeretetet adni és magunkat elfogadni.
„Mi a szeretet? / A szeretet / Az
ítélkezés hiánya.” Dalai Láma
Ott élni jól, ahol épp otthonunk van.
Meglátni a szépet egy szál virágban. A
sötétségben a fényt keresni, s ha
eltévedünk, a kiutat kutatni. Belső békénkre
lelni. Sírni és siratni, ha az jóleső. A
könny sok fájdalmat kisöpör. Keresni
kihívásokat, és nem utolsó sorban
megírni a bakancslistánkat. Sosem késő
bármit is elkezdeni, nekilódulni. Nehéz? Nem baj!
Talán kicsit tovább tart? Az idő bár ketyeg, de
még kedvezhet neked! Egyik nap a szakadékban fekszel, de
holnap egy felhőn fütyörészel.
Jól létünk sok apró és magasztos
nagy dolgot takar. Így van ez jól, hiszen mindenki
mást és mást akar.
♣ ♣
♣
