Ne hidd, bárki mondja,
hogy üres kezekkel
indultak ők Oda.
Tolvajként surranva
mohón dobáltak be
mindent a zsákjukba:
Anyák szemsugarát,
gyermekek derűjét,
hitveseknek csókját.
Vitték a nap tüzét,
hold hűvös csillámát,
fűszál harmatgyöngyét,
madarak énekét,
gyümölcsök zamatát,
a szivárvány színét.
Ellopták a zenét,
s hozzá a barátok
mulatozó kedvét,
a szívek melegét,
a szavak bársonyát,
az élet értelmét.
Nem vittek el mindent.
Hagytak nekünk elég
bánatot és könnyet.
|