Ne hidd, bárki mondja,
hogy üres kezekkel
indultak ők Oda.

Tolvajként surranva
mohón dobáltak be
mindent a zsákjukba:

Anyák szemsugarát,
gyermekek derűjét,
hitveseknek csókját.

Vitték a nap tüzét,
hold hűvös csillámát,
fűszál harmatgyöngyét,

madarak énekét,
gyümölcsök zamatát,
a szivárvány színét.

Ellopták a zenét,
s hozzá a barátok
mulatozó kedvét,

a szívek melegét,
a szavak bársonyát,
az élet értelmét.

Nem vittek el mindent.
Hagytak nekünk elég
bánatot és könnyet.