Az ember megszületik egy családba, adott
életformába, közösségbe. Felnő,
dolgozik, kevés ideje van másféle
életformák megfigyelésére.
A kis homokszemek, amik a kövek morzsalékai meg a
hegyek és az időjárás sok
évszázados, évezredes, millió évek
csatája maradékai, életforma, hogy együtt
vannak, sok millió kis homokszem. Az ember felhasználja a
homokot, az más alakban él tovább.
A követ is feldolgozza az ember, ház és
vár lesz belőle, újra szoros kapcsolatban, mint anno a
hegyben együtt voltak.
Közös életforma a fák az erdőben, a
fenyves, a gyertyán, a kőris, a vadgesztenye, az ember
által ültetett gyümölcsfák. Szintén
így élnek a bokrok, nagy békességben.
A virág él és virul, virágzik
és szaporodik mind, a szegfű a macskamentával, a liliom a
kertekben, a kis nefelejcs, a varjúháj meg a
pimpó, és így a madárhúr, a
pipitér, a gólyahír, a rozmaring a
tulipánnal. Egyik magasabb, másik alacsonyabb, nem lehet
minden virág egyforma.
Az állatvilágban más a helyzet! Ott
korántsem lehet beszélni, hogy békésen
megélnek egymás mellett. Ez egy
tápláléklánc, amibe a fák,
állatok, emberek s növények is beletartoznak.
Vetett, ültetett és állatot tartott és tart
az ember, etet, és itat. Ennie kell, hogy fennmaradjon.
Az ember életformája?
Család, közösség, falu,
város, haza közössége, meg vagy
hét milliárd ember. Bonyolultak voltak mindig is az
emberi kapcsolatok, a harc az élelemért, a
zsákmányért, a vízért, más
hazáért, vagy csak meghódítani
más ország területét, kincseit
hazavinni.
Mi jellemzi az embert? Milyen épp a hangulata, miket
hallott a rádióban, van-e benne épp
életöröm, vagy letargiában él.
Mennyire kiegyensúlyozott? Sikeres a családban, a
munkahelyen? Mennyire befolyásolja az érzelem, az
értelem, ha magasan ül, nem él vissza vele? Mit
kockáztatna, mennyire csak a gondolat rabja, lát-e
távoli célokat, meny-nyire közösségi a
hajlama? Mi okoz neki örömet? Elnéző vagy
rendíthetetlen? Mennyire fegyelmezett? Ha vezető, látja-e
a hétköznapi gondokat?
Hol élt gyermekkorában? Falun, városban, vagy
épp nagyvárosban? Az első hat–nyolc év
milyen volt? Van-e emléke, milyen így visszanézve,
sok évtized távlatából, ha megadja a sors?
Emlékezik az első hóra, a
szánkázásokra, a hócsatákra? A
nagymama sütijére, keresztapja lovaskocsijára? A
tanító szavaira, apja intéseire: ember
légy, fiam? A gémeskútra, a sült
cipóra, az első szép meleg kabátra? Arra, milyen
íze volt a meggynek és a birskocsonyának?
Eszébe jut az első olvasókönyve, a kistaliga, amiben
trágyát tolt, mikor megsimogatta a kis kecskéket,
emlékszik a repülő vadgalambokra, amikor felmászott
a szénapadlásra? Ott él még az első
bál, a szüreti felvonulás képe ott van a
szívében? Ha városban élt, a kis patak, a
rét, a kis liget, a nyáresti séták? Az első
kézfogás, a légyott, a szorongatott kis csokor,
amiben elfért mindenféle kerti és vadvirág?
Ha kiült a padra, látta a gondosan nevelt virágokat
az ablakokban, és emlékszik-e, mely volt a kedves,
szerelmes vers, mit fejből tudott? Elgyengül a szíve a
régi holmik, ruhák láttán?
Nagy kérdés: hogy élne, ha újra
kezdhetné? Mennyire lenne megértő társa a bajban
is? Engedékenyen vezetne, nevelne gyermeket? Vigyázna az
élővilágra? Fogna-e fegyvert őzre, szavasra,
vadnyúlra?
Mennyi kérdés!
Nehéz a válasz, és ezt a választ, aki
megéri az idős, öreg, aggkort, lehet, felteszi
magának. Ha feltette, tanult az élte folyamán?
Kész változtatni? Tud adni, ha kap,
viszonzásként?
Változik az életformája?
Észreveszi, hogy locsolni kell, kiszárad a
virág, a rét, amely tele vadvirággal várja?
Intenek a fák, útra készen áll az
erdei ösvény, még neki is csobog a patak, a
szél régi dallamot muzsikál a kertben, ha
kiül, meghallgatja a fiatalok gondjait.
Mesél az életéről, nemcsak mesét,
hanem a megtörtént dolgokat, komoly és vidám
perceit, megosztja magát a társaival, a régi
barátokkal.
Úgy él, mint a virágok a kertben,
egymás mellett, ahogy látta, tapasztalta, ha jól
körülnézett.
Van szép életforma, szép emberhez
méltó, és a környezet, a
növények, az állatok, a virágok és
elsősorban embertársaink iránti lojalitás,
emberség, megbecsülés, emlékezés a
szépre, a jóra, az elmentekre, elmesélni, milyen
emberek voltak.
Ajánlott életforma ez, én is igyekszem
így élni, hetven év tapasztalatával,
megbecsülni a másikat, az ő
életformáját, gondolkodását,
cselekedeteit. Lehet, hogy ez a jó ember aforizmája,
ismérve?
Kérem, döntsék el! Mérlegeljük, mit
adtunk és mit kaptunk!
♣ ♣
♣
