Ma is hallom a harangzúgást, s látom a betlehemi kisdedet –
csak behunyom a szememet, s újra látom szüleimet,
és a négy boldog gyereket.

Ó, hogy vártuk csengő szavát, angyalhajas karácsonyfát,
Kisjézuska ajándékát: aranydiót, piros almát,
alvós babát, meleg csizmát!

Ha behunyom a szememet: újra látom a misére
fázón igyekvő híveket, testvéreim és szüleim
melengették kezemet.

De szép is volt! Ma már emlék: lámpák fénye, éji árnyak,
rágondolni ma is oly jó: ahogy éjjel csizmánk alatt
ropogott a  frissen hullt hó.

Ma is hív még a harangszó, kis jászolban gyermek Jézus,
gyertya lángja, szeretet. Csak azóta elárvultam,
unokák fogják a kezemet.

Szép fenyőfa, várakozás… A karácsony manapság is
éppen olyan tündérálom, tágra nyíló gyermekszemek,
aranyszálak angyalszárnyon.

A fehér hó talpam alatt ma is ugyanúgy ropog.
A gyermekeim szeméből szüleim arca mosolyog.
Éjek! Fények! Emlékek!

…vigyáznak rám fentről a csillagok.