"Így, hetven felé"
Losonczi Léna
SZABAD LÉLEKKEL
Szent Szabadság! Hogy
szemedbe néztem,
átöleltél, s rögtön szárnyra keltem.
Szárnyra keltem, mert szárnyakat kaptam,
s földhöz kötve immár nem maradtam.
Felhők fölé emelt fel a Lélek,
nem suttogtam többé azt, hogy „félek!”
A félelmem elnyelte a tenger.
Szabad lettem! Szabad, s boldog ember!
Nem béklyóz már tér s idő keresztje,
és nem érzem, hogy el vagyok veszve.
Képzeletben a világot járom,
csillagokhoz visz, repít ez „ÁLOM”.
Gondolatom bátran, merészen száll,
szavaimat sem köti rab-szabály.
Enyém minden szépség, mire vágyok,
mint sas-madár, föld s ég között
járok.
Suhanok víg, kóbor szelek szárnyán,
pihenőm lesz a tarka szivárvány.
Integetnek hósapkás hegytetők,
mosolyognak rám a sudár fenyők.
Óceán küld selymes párát felém,
Szabad lélek, dús képzelet enyém!
Szent Szabadság! Áldom ölelésed.
Megőrizlek, amíg élek, Téged!
|
|
|
|
