A nyár teljes pompájában
tündököl. A harsogó zöld fűszőnyegben
sárgálló, kéklő, vöröslő
virágok illatáradata bódít, méhek
zümmögnek a kelyhek felett, citromlepkék repkednek,
réti boglárka selymes szirma pereg arcára. A nap
forró leheletét küldi felé, melegséget
hoz lelkébe. Hirtelen összesűrűsödnek a felhők,
langyos záporeső hull a kiszáradt földekre.
Felfrissül a határ, felerősödnek a színek,
illatok.
Barbara félig álomban, félig éberen
ül a teraszon a karosszékben, áldott kis
magzatával beszélget. Felidézi
gyermekkorát, az erdő mélyén töltött
nyarakat, csodálatos növényekkel, állatokkal
való találkozásait. Boglárka hallgatja
kedves, bársonyos hangját, szíve együtt
dobban szívével, simogató kezének
érintésére megmozdul abban a biztonságos
burokban, ahonnan pár nap múlva kikerül és
egy ismeretlen világba csöppen. Együtt
lélegeznek, e bensőséges kapcsolat egész
életükben megmarad majd. Édesanyja gyakran
mesél, énekel neki, együtt hallgatják Bachot,
Vivaldit, Mozartot, Schubertet, Lisztet, Chopint, népdalokat,
megzenésített verseket. Belső csendjükre figyelnek,
kötelékeiket egyre szorosabbra fűzik a
várakozás idején, hogy majd együtt
fedezhessék fel később a külső világ
értékeit.
Végre elérkezik a nagy nap.
Bogi születésével, csillogó szeme
sugarával, mosolygásával, ölelésre
kitárt karjaival, örökké mozgó
lábacskáival, pici ujjai
szorításával minden pillanatban
ajándékot ad szüleinek, két
bátyjának, nagymamájának, de a
család minden tagjának, barátainak is.
Édesanyja a legfontosabb számára, úgy
ragaszkodik hozzá, hogy szinte egybeolvadnak, egymást el
nem eresztik egy pillanatra sem. Édesapja és a
fiúk órákig játszanak vele. A
formás, élénk kisbabát finoman
érintik meg, törékeny testét,
bársonyos bőrét fürdetés közben
óvatosan simogatják, majd karjukba emelik. Ő erre
édes mosollyal válaszol. Elválaszthatatlanok ők
öten, a nagymama is szívesen forgolódik
körülötte, mint ahogy korábban a fiúk
mellett is tette. Pár hónapos korában Bogit
baba-mama úszásra viszik, a langyos vízben
bátran mozog egyedül is. Ezt a közeget annyira
megszereti, hogy nyolcéves korában a balettot
felcseréli a szinkronúszással. A víz
lágyan borítja el testét, simogatja bőrét,
úgy érzi, mintha az anyaöl biztonságos
fészkében lenne még mindig. Várföldi
kis nyaralójukban barátokkal együtt boldog heteket
tölt, a környéken kerékpárral vagy
gyalogosan túrázik. A természet
közelében megélt élmények
gazdagítják lelkét. Találkozhat az erdő
apró és nagyobb lakóival. Testét melengeti
a nap, hűsíti szellő, lágy esőpermet, a villámok
felette cikáznak. Alkonyatkor a nap aranyhídját,
este a hold ezüsthídját, csillagok
milliárdjainak fényét láthatja a Balaton
hatalmas víztükrében. Nappal, úszás
közben apró halak siklanak el mellette, megérintik,
lábait az algák simogatják. A parti forró
homok égeti bőrét, kavicsok közt lépeget az
iszapban, kagylók sértik fel talpát. Az erdő
cserjéseiben bujkálva a visszapattanó ágak
felkarcolják karját, a sziklák éles
kövein elesik, térdére mély sebet kap,
szúnyogok szívják vérét, ő
mégis szívesen jár a hegyekben. A csodás
panoráma minden fájdalmáért
kárpótolja, a csúcson elé tárulnak a
kéklő vonulatok, a zöldellő fák, bokrok. A
távolból patak csobogás hallatszik, az
andalító muzsika, a virágok illata elfeledteti
mindezt. Házuk közelében időnként őzeket,
nyulakat lát, a fák között mókusok
ugrálnak, a magasban gólyák, sasok
szállnak, vadgalamb búg, cinkék, pintyek,
rigók énekelnek a kertben. Gyíkok,
békák, bogarak rejtőznek a magas fűben, figyeli
mozdulataikat. Cicája, vagy kiskutyája ölébe
gömbölyödik, békés álomba
merülnek, egymást átölelve alszanak. Kedvenc
állata kicsi korától mégis a ló.
Lovaglás közben e nemes állattal való
közeli kapcsolat édesanyja szívmelengető
közelségére emlékezteti. A mamával
szoros együttléte, szeretetteljes érintése,
ölelése adja számára az élet
legnagyobb ajándékát.
♣ ♣
♣
