KÖNYVESPOLC

Györgypál Katalin

„Kiterítenek úgyis." József Attila és a mozgalmárok

Mező Gábor könyve

E könyv vállalása, hogy bemutassa József Attila politikai és családi hátterét, a költő gyökértelenségét. „Társadalmi és családi tragédiák, elhagyott gyermekek, eldobott nevek, öngyilkossági kísérletek és egy zseni, aki végül szembeszállt az emberellenes mozgalommal” – olvashatjuk e különös könyv hátlapján.

Kell tudnunk ezt ahhoz, hogy megértsük József Attila teljes költészetét? Talán igen, talán nem – sokáig hittem, hogy igen, én ismerem ezt a költészetet, életet, de mindig valamiféle falba ütköztem, homályba, értetlenségbe. Nem állítom, hogy e könyv elolvasása után minden világos, minden érthető – ez lehetetlen. De akárhogy is, hozzátartozik a „mozgalmárok” hatása a költőre, tagadni már egyre nehezebb.

A könyv szerzője, Mező Gábor is kissé különös ember, nem tudós irodalomtörténész, de hogy nagyon mélyen ismeri József Attila költészetét és életét, az tagadhatatlan. (Emellett a Századvég 3T Múltkutató Intézetének igazgatója.) Ismeri „a konkrét történelemhamisításokat, kisebb-nagyobb ferdítéseket, valósághajlításokat” is, számára mégis, mindezek ellenére és mindezzel együtt József Attila jelenti a költészetet. Gondolom, nincs egyedül.

Mező Gábor már a kötet elején, felvázolva az 50-es évek szellemi (?)-politikai életét (Illéssel, Révaival, Hegedűs Gézával – máris lerombolva esetleges megmaradt illúziókat – Rákosiról nem is beszélve), felteszi a kérdést: „Hol maradt volna hely ebben a világban a József Attila által megénekelt tisztességnek?” – bár Rákosi, álnéven, valóban lakhatott náluk, de – ennyi.

A könyv „A tanítómester”-rel kezdődik – Rákosi, mint már utaltam rá, természetesen nem volt tanítómestere, bármennyire is ezt sugallták később. Már ebben az alfejezetben is számos nevet, sorsot említ Mező Gábor, én most csak József Attilának a felvidéki Fábry Zoltánhoz írt levelét említeném, amelyben leszögezi, hogy nem volt fasiszta (ezzel vádolták), de kezdetben ideális anarchista igen, utána pedig ennivalót vitt a vizsgálati fogságba többeknek – és felsorol ezért-azért számos nevet, akikkel kapcsolatban volt: Landler Jenő, Alpári Gyula, Rákosi nővére, Weinberger Zoltán (Vas Zoltán). „Ismétlem annakidején én anarchista és nem kommunista voltam”… Igaz, ennek a levélnek a hitelességét is vitatják, mint szinte minden mást. A „Bábmesterek” c. alfejezetben arra keres választ Mező Gábor, hogy „mi vezette József Attilát a kommunistákhoz”. Itt nagymértékben ezeknek az embereknek a gyökértelenségét emeli ki, megalapozottan. Éppen Heller Ágnestől idéz: „A gyökértelen embert könnyű rángatni. (…) Senkihez sem tartozik: levegő, nonentitás. Bábu. Könnyen lehet irányítani a háttérből, a zsinórpadlásról, a rendező vagy a forgatókönyvíró tetszése szerint.” (Itt elsősorban a zsidóságról van szó, de általánosíthatunk is.) A József Attila történetében felbukkanó főszereplők maguk is gyökértelen emberek – szögezi le Mező Gábor: Gyömrői Edit szembefordul a családjával, számtalan nevük, élettársuk, férjük vagy feleségük volt, gyerekeikkel sem törődtek, talán kötődni sem tudtak igazán (a könyvben szó kerül mind Gyömrői, mind Szántó Judit gyermekeiről). Mező Gábor sorra bemutatja ezeket a sorsokat – részben közismert, részben szerintem nem. Mindenképpen felkavaró. Utal Mórocz Zsolt korábban kiadott könyvére is („József Attila-portré retusálás nélkül”. Városkapu K., 2008, 150 p.) már a „Névtelenség” c. alfejezetben; Mórocz igyekezett lebontani a máig élő hamis mítoszokat is. Pőcze Borbála csonka családban nőtt fel, Józsefi Áron (ez az igazi neve), miután elhagyta, nehezen élt, gyerekeire szeretet nélküli világ várt. Az anya képe, hiánya „a költő »énmúltjában« teljesen természetesen átalakult” – írja Mező, Mórocznál: az anya „képe szerteárad, végtelen hiánnyá válva az űrben”…

„Szántó Judit”. „Proletár Csinszka”-ként írnak róla; évekig együtt éltek, de egyetlen ismert szerelmes versét sem hozzá írta! – s bizonyára nem ettek grízes tésztát sem megismerkedésükkor. 1930–31, a költő már túl volt több nagy szerelmen és csalódáson. Kommunista „összekötője” Solner József lett, de nála nagyobb szerepet töltött be Szántó Judit. Törvénytelen gyermek, eredeti neve anyja után Ludmann Júlia, született 1903-ban. Férjhez ment, 1924-ben elvált, neve leginkább Szántó Judit lett. Gyermekük született, Éva. Férje Szántó Gyula volt, akit inkább Hidas Antal néven ismerünk, Moszkvába ment válásuk után. Szántó Judit 1935-ben – még együtt éltek József Attilával – a hazai nagy bizonytalanságból kiküldte lányát édesapjához, Hidas Antalhoz Moszkvába, a még nagyobb bizonytalanságba. A kislányt addig leginkább nagyszülei nevelték.

„A kémtanya”: Bécs, összekötő kapocs Kelet és Nyugat között, József Attila életében jelentős szerepe volt. „A lenézett gyám”: Makai Ödön. Az ő életútja is meglehetősen különös, aki „ismert és elismert, makói magyar zsidó családból származott”, miután elvette a nem zsidó József Jolánt, bizonyos értelemben ő is elvágta a saját gyökereit. Makai Ödönt igen szoros szálak fűzték a bolsevik, kommunista mozgalomhoz, Landler Jenő volt az ügyvédtársa, a „kominternes”* Alpári Gyula pedig a sógora volt…

Ismét Szántó Juditról olvashatunk, most Demény Pál Józseftől: Szántó Judit, aki „karcsú és hideg volt”, más nőkhöz hasonlóan, akik menedzseri szerepet vállaltak párjuk mellett, leginkább szavalóművészek, kórusvezetők és színésznők. Szántó Judit három férfi mellett is: Hidas Antal, Fenyő László és József Attila esetében. Fontos jellemzést adott József Attiláról is: a költő „magatartása sehogyse bírta el az illegális tevékenységhez szükséges fegyelmet. Lehetetlennek tűnt előttem őt szívósan küszködő, egymás életére felügyelő, láthatatlanított szervezetbe bevonni.” Nos, igen, „a lángszavú párt” nemcsak védte őket, de felügyelte is. [Mozgalmi dal a KIMSZ**-esekről… „Lenn, hol a tölgyek / őrzik a völgyet”… (Ságvári induló)]

Hidas Antalról is, akinek egyébként apósa Kun Béla, többet olvashatunk. 1925 őszétől élt Moszkvában, Sztálinék ünnepelt költője, a tisztogatás árnyéka azonban az ő feje felett is ott lebegett. Nehéz elképzelni, hogy erről semmit nem tudott volna Szántó Judit, rajta keresztül pedig József Attila (együttélésük ideje alatt küldte ki Judit a lányát, Évát az apjához). Erről a korszakról is olvashatunk a könyvben Babus Antal tanulmánya alapján.

Olvashatunk József Attila Külvárosi éj (1932) c. kötete körül kialakult vitáról, a költő lejáratásáról felsőbb utasításra, a zagyvalék cikknek „Mégis komoly hatása volt – az amúgy is örök kívülállót, József Attilát még a kommunisták is eltaszították” – írja Mező Gábor. (Hogy kik még, az itt nem derül ki.) A Pákozdy-Révai levelezést (már 1954) én csak említem, de Pákozdy egyik válaszából fontos idézni: „Madzsar elvtárs például azt sérelmezte, hogy az általa vezetett szemináriumokon József Attila lejáratja őt, szembeszáll vele, cáfolja az anyag egyes tételeit, minduntalan vitát provokál… ugyanakkor hamis nézeteket terjeszt – a marxizmust a freudizmussal próbálja összeházasítani… József Attilának nincs helye a mi mozgalmunkban, és mint költőt is el kell különítenünk magunktól.” Maga Pákozdy sem tartotta igazi proletárköltőnek József Attilát, ahogyan más bolsevikok sem, mert szerintük nem volt az. Szerintük már szociáldemokrata nézeteket terjesztett.

„Nemzeti szocializmus”. Ez József Attila írása 1933-ból, amelyet nem oly régóta ismerhetünk egyáltalában. Összesen két oldal, Mező Gábor itt közli. Tehát az írás azután született, hogy József Attila kikerült a kommunista mozgalomból, de még nem talált más kiutat a légüres térből. Szántó Judit szerint – még együtt éltek! – dr. Rátz Kálmán nagy tudású ember volt, szerette Attila verseit… Kezdett Attilának beszélni társadalmi átalakulásról, hogy meg kellene teremteni Magyarországon a Nemzeti Kommunista Pártot (!), amelynek József Attila lehetne a titkára. (!) Szántó Judit tett róla, hogy ne jelenjen meg a cikk. Kétségkívül nemzetközi szociáldemokráciáról van benne szó, a német dolgozókról (1933!) – nemzeti öntudatról. Szántó Judit gondolkodásában erről persze valóban szó sem lehetett. A történet bonyolultabb, ahogyan Mező könyvéből is kiderül.

Inkább most következzen Fejtő Ferenc, Károlyi Mihály, a felesége, a Vörös Hercegnő (nem Károlyi felesége), NKVD*** ügynökök sora… Fejtő Ferenc 1947-es könyve – „József Attila, az útmutató” – persze ez is tele ferdítésekkel többek között arról, hogy a marxizmus (kommunizmus) „emberszerető filozófia”. Sohasem volt az. Mindenesetre Fejtő szerint József Attila is belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba 1934-ben. Arról álmodozott, hogy megteremti Hegel, Marx és Freud szintézisét (Wilhelm Reich hatására?).

A Szántó Judittal való szakításhoz azonban az Óda c. vers járult hozzá jelentősen, melyet szintén nem hozzá, hanem az alig megismert Marton Márta művészettörténészhez írt (Lillafüred). Arról, hogy pontosan miért és miként került kórházba Szántó Judit, Mező könyvében a következőktől olvashatunk: Németh Andor, Szegő Juci, Koestler, Kosztolányi, Dr. Denis Silagi, Barta István… Ami Mező szerint fontosabb, az Tverdota György véleménye, többek között: Szántó Judit rossz néven vette, hogy a költő hol bal, de sokkal gyakrabban jobb felé eltér attól az állásponttól, amelyet Szántó Judit képviselt, a moszkvai irányvonaltól. Szántó Judit azonban feltehetően (!) nem volt a „párt beépített embere” – mint sok más művész, író esetében a feleség…! – amit „mézcsapdának” neveztek.

Szántó Judittal 1935 vége felé szakítottak – csendben.

És akkor jött Rényi Edit, akihez férfi orvosa után József Attila került. Egy nőhöz, akit Gyömrődi Edit néven ismerünk. Addigi élete alapján sem volt „akárki”. Maga a Rényi család sem, későbbi történetük szerint sem, de erre itt nem térünk ki, Mező Gábor részletesen leírja. Rényi Edit 1919-ben forradalmi verseskötetet jelentetett meg. Rényi Edit Rényi Ervin első felesége volt, Gábor nevű fiuk született, akit nem ő nevelt… Gyömrői Edit második férje Tölgy (Glück) László kommunista újságíró, feltehetően kominternes, akivel Edit 1923–33 között Berlinben élt. Nem lehet tudni, mikor és milyen diplomája volt a pszichológia területén. „…a német kommunista pártból 1934-ben kizárták, a kommunista eszméktől élete végig nem szakadt el” – írták róla.

Mező Gábor könyvében olvashatunk Robert Capáról, Hemingway-ről, a Kennedyekről – és Koestlerről, Ehrenburgról (NKVD ) – inkább műveikkel foglalkozzunk…

De a „Vörös lelki segély”-ről muszáj pár szót írni. Mert persze ez sem egészen az volt. Hanem a Kommunista internacionálé egyik információs hálózata és propagandaszervezete. Így már inkább világos. A Dimitrov-per és háttere… miközben 1933-ban Hitler hatalomra jutott.

Gyömrői ezért 1934-ben hazatért Magyarországra, 35-ben vette át József Attila kezelését, miközben újra megházasodott, Újvári – vagy Ujvári – Lászlóval kötött házasságot, aki természetesen a kommunista mozgalomhoz tartozott. Ez sem szerelem volt, hanem a legalitás, papírok megszerzése miatt köttetett. Miután kezelni kezdte József Attilát, két hét után már tudta, hogy az általa ismert és alkalmazott pszichoanalízis nem hatásos… de neki nem állt módjában kórházba utalni páciensét. Gyömrői további életútja ugyanolyan „kacifántos”, de erre sem térhetünk ki.

Már csak az összegzés marad „Kivezetés” fejezetcímmel.

József Attila „mindenkié. Politikától, műveltségtől, háttértől, szocializációtól, hamisításoktól függetlenül” – írja Mező. „A valódi József Attila természetesen sohasem kellett a kommunista pártnak, mindössze a propagandisztikus, megcsonkított változat… A műveken keresztül élővé váló arc helyett a retusált maszkra volt szükségük” – idézi Mórocztól. És ezt is: „…József Attila az anarchizmus, a bolsevizmus, a fasizmus, vagyis kora szélsőségei felé tájékozódik… A fiatal József Attila személyiségében együtt találjuk a tekintély utáni vágyat, melyet a freudista elemzők az apa, az apakép hiányával magyaráznak, valamint a tekintélyromboló anarchista dinamizmust.”

„Utolsó éveiben – de talán végig – József Attila túl volt a politikán” – írja Mező Gábor. „József Attilát nem lehetett kisajátítani” – írja még többek között.

Könyvét búcsúként I. rejtélyes (?) alcímmel zárja: lírai látomást, egy képzeletbeli leírást olvashatunk József Attila utolsó óráiról, órájáról. Megrendítően.

Nyilvánvaló talán, mennyire felkavaró a könyv feltehetően annak is, aki nem érdeklődik különösebben sem a történelem, sem a közügyek iránt. De letagadni a könyv létezését nem lehet. Olvasva, beleélhetjük magunkat az akkori közgondolkodásba, jobban átélhetjük azt a közeget, légkört, a szinte kiismerhetetlen eszmei forgatagot, amiben József Attila is élt.

József Attila költészete pedig valóban mindnyájunké.

(Mező Gábor: „Kiterítenek úgyis.” József Attila és a mozgalmárok. Századvég K., Bp, 2025, 216 p.)

–––

*Komintern – Kommunista Internacionálé, nemzetközi kommunista szervezet 1919–1943 között. Központja Moszkvában volt, világpártként onnan irányította az egyes országok kommunista pártjainak mint szekcióinak tevékenységét. Célja a kommunista világforradalom és a szovjet külpolitika támogatása volt.
**KIMSZ – Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (1919–1937).
***NKVD – Belügyi Népbiztosság (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel).

*

.