A Salamon király szorong
című regény új kiadása indokolja, hogy
néhány szót ejtsünk a negyven évvel
ezelőtt írott könyvről, a szereplőkről és az
író viláfelfogásáról.
Idézzük fel Gary hőseinek világát, akik nem
éppen a társadalmi elit kényelmes, harmonikus
környezetében kezdik az életüket, de
emberségük példamutató, szinte már
mesébe illő. Ma, amikor gyakran indokolatlanul, megalapozatlanul
szembekerülnek egymással az emberek, sértik,
bántják, támadják egymást, jó
olvasni arról, hogy lehetnénk pozitív
érzelmekben olyan gazdagok és boldogok, mint Gary hősei.
Először az író nevével kapcsolatban
elmondhatjuk, hogy akár az Emile
Ajar-t, akár a Romain
Gary-t használjuk/használta a szerző, mind a kettő
álnév. Ez persze önmagában nem baj, de
azért elárul valamit az író
nézeteiről: nem az a fontos, hogy hogyan hívnak (hogy
honnan származol, honnan jöttél, ki vagy), az
számít, hogy mit tettél/mit teszel.
Történeteiben rengeteg példával
támasztja alá ezt az elvet.
Salamon király, vagyis Solomon Rubinstein egy
magányos, önerőből meggazdagodott, nagyon öreg
úr, aki vigyáz az egészségére, a
megjelenésére, elegáns, udvarias, nagy
tudású. Pénzéből lelki segély
szolgálatot tart fent. Alkalmazottai telefon mellett ülve
próbálják a segítségre szorult
embereket meghallgatni, és néha közvetlen
kapcsolatot is kialakítanak Solomon úr
javaslatára. Solomon úr virágot küld idős
hölgyeknek, ezzel próbál kellemes perceket okozni,
ezzel próbálja meg visszaidéztetni velük a
régi szép időket, amikor még valóban kaptak
virágot. Apró ajándékokat juttat el
azokhoz, akiknek az lelki megnyugvást okozhat.
Természetesen a szállítókat is ő fizeti.
Egy ilyen szállító feladatokat
ellátó fiatal taxissal megismerkedik, sőt
megbarátkozik Solomon úr, és a többszöri
találkozás és beszélgetés
során kiderül, hogy maga Solomon úr is lelki
segítségre szorul. Valamikor őt nagyon megbántotta
a szerelme, és ezt nem tudja elfelejteni, nem tud
megbocsátani. Kiderül az is, hogy hasonló helyzetben
van a régi szerelme is, akiről mindent tud Solomon úr,
és titokban támogatja is. A fiatalember kitartó
munkával, egyeztetéssel (némi kis
csúztatásokkal – nevezzük
jóindulatú hazugságoknak) összehozza őket,
és életük utolsó időszakát együtt
tölthetik úgy, ahogy nagyon régen, fiatal korukban
elképzelték, eltervezték. Fantasztikusan nagy
ajándék ez, az eredményhez valakinek az
empátiájára,
jószándékára és kitartó
emberségére volt szükség, de a lényeg,
hogy volt ilyen ember, aki segített annak, aki segíteni
tudott másoknak.
Gary hisz abban, hogy az egyes ember képes a saját
életét, esetleg másokét is, pozitív
irányba fordítani, rendelkezik az ehhez
szükséges erővel, belső tartással és
döntési képességgel. A hőseivel
megtörtént események ezt bizonyítják.
Lady L csodálatos, okos asszonya a világ
ellenében képes létrehozni egy olyan
környezetet, amely gyermekének, unokáinak biztos
jövőt jelent – ez volt a legfontosabb. Senki sem ismeri a
származását, az indokait, de ezek nem is fontosak.
Talán mert keveset tudnak róla, ezért
kivételes megbecsülésnek örvend öreg
korára. Elgondolkozva a történetén
megkérdezhetjük, hogy mi a fontos? Az igazság vagy a
tettek? És mi az igazság? A története, az
indokai, vagy az, amit elért, a nyugalom, a biztonság, a
jövő a környezetében élők
számára. Az etika még „hivatalosan” is
azt hirdeti, hogy az etikusság a cselekedetek során
jelentkezik, ott válik megítélhetővé.
A Salamon király szorong
című regény főhőse is választás
elé kerül: őrizze
megrázkódtatásának
„igazságát”, vagy fogadja el mások,
régi szerelme, Cora asszony
„igazságát” is. Megkérdezhetjük
azt is, hogy kinél van az igazság? Végül
megismerve a lelki segély szolgálatnál jelentkezők
problémáit, gondjait, életét és
magányát, végül hallgat fiatal
barátjára, kezébe veszi élete utolsó
időszakának a szervezését úgy, ahogy mindig
szerette volna.
Emile Ajar néven kapott Concourt-díjat a szerző az Előttem az élet című
regényéért. A főhős egy 12–14 éves
arab fiú, Mommo, aki rákényszerül, hogy maga
szervezze a körülötte zajló eseményeket.
Olyan környezetben él, ahol a hivatalosság csak
bánatot, veszekedést, borzalmakat okozna,
kénytelen törvényen kívül élni az
életet, az ezzel járó
következményekkel együtt. Mommo lop, csal, hazudik, de
élelmet, megélhetést biztosít
társainak és Rosa mamának, annak az
öregasszonynak, akire rábízták 11
évvel ezelőtt, betegségében támasza.
Emberiessége a környezetét is
megértésre, együttérzésre,
konkrét segítség adásra készteti.
Például a mellettük lakó transzvesztita főz
rájuk, mos, takarít. A szemétgyűjtéssel
foglalkozó hatalmas négerek viszik Rosa asszonyt,
mozgásképtelensége miatt, sétálni,
mosdatják, és zenéjükkel, tözsi
szokásaikkal próbálnak a javára lenni. A
ház minden lakója, a környék boltosai, az
orvos, a kocsmáros, ha mással nem, jó
szóval támogatják Mommot. Honnan van
Mommóban az az emberiesség, ami ilyen
megbecsülést vált ki? Ez mindannyiunkban megvan,
csak Mommo nem nyomta el magában, mint ahogy sokan teszik, abban
a hitben, hogy csak embertelen módszerekkel lehet egy embertelen
környezetben élni.
Garynek nem célja az élet nyomorát bemutatni,
de azt igen, hogy bárhol vagy, mindenütt tehetsz valamit,
ami igazolja, hogy te megőrizted magadat, és nem győzött le
a nyomor, a kétségbeesés. Ahogy a Salamon
királyban megfogalmazzák, segítsél,
és hozd zavarba Istent, kérdezd meg tőle, hogy ő most
éppen hol van?
Gondoljunk többször Mommóra, Solomon úrra,
és ne hagyjuk magunkat tehetetlenségünkben az
élet peremére sodorni. Okosan és erősen
alkalmazkodjunk és formáljuk a környezetünket,
ezzel segítve másokat és magunkat is. Tanuljuk meg
tőlük, hogy az érvényesülés (az
életben maradás) módja nem az, hogy
kitaláljuk, hogyan kell másokat
háttérbe szorítani, megvádolni,
megsérteni annak érdekében, hogy egyedül
maradhassunk a „pályán”. Mit
érünk az eredménnyel, ha a végén
valóban egyedül maradunk?
(Emile Ajar: Salamon király
szorong. Ford.: Bognár Róbert. Park Kiadó, 2014,
316 p.)
Tóth
Attiláné
♣ ♣
♣
