Egy forró nyári napnak
délutánján találkoztam az
Emberséggel – és az ellenfelével.
Hazafelé menet, az 50-es villamoson.
Sajnos, nincs hangfelvevőm, így csak megszűrve tudom
visszaadni kedves olvasóimnak ezt a megtörtént
esetet.
A villamosvezető eleinte aprókat fékezett,
valószínű láthatott valamit, majd hirtelen
megállította a szerelvényt. Az utasok nagyobb
része próbált megállni a
lábán. Közben egyesek nagyokat káromkodtak,
szitkaikat a vezetőre irányozva fejezték ki.
– A fene essék az ilyen vezetőbe, megtanulhatott
volna már normálisan vezetni! Minek adnak az ilyen
villamosvezetőnek engedélyt? Biztos csak lovaskocsira
szól az engedélye! – poénkodott egy
másik utas, akinek sikerült a lábán
állva maradnia. Egy fiatalember, aki egyik kezével
átölelve tartotta a szép, fekete hajú
hölgyet, másik kezével a fényezett vas
korlátot fogta, káromkodott egy nagyot.
Méltatlankodása hatott nőtársára és
a többi utasra. A nem szégyellős fiatalembert
kezdték túllicitálni a szitkok
özönével.
Nem írom le a csúnya szavak halmazát, mert
esetleg fiatalok kezébe juthat írásom, és
igen elszégyellném magamat.
Sokan a nyitott ablakhoz furakodtak, hogy kinézhessenek, ki
volt az az állat, aki a villamos elé akart hajtani
kocsijával.
Mivel én az első kocsi legelején álltam,
tanúja lehettem a megijedt villamosvezetői emberségnek.
A következőket láttam:
Közel a villamosvágány mellett megállt
egy sötétkék személyautó. Gondolom,
azért, mert nem akart az autós társainak
kerülési gondot okozni. A forgalom haladt tovább. A
kék autó hátsó ajtaja nyitva volt. Ha a
villamos nem áll meg idejében, biztosan
leszakította volna a gépkocsi ajtaját és a
behajoló férfit, aki egy kb. egyéves
kislányt próbált élesztgetni, nem
törődve saját életével és a
szép autójával sem.
Mindez a villamosvezető gyors helyzetfelismerésén
múlott. Látva, hogy a gyermek lekonyuló
fejecskéjét (valószínűleg az
apukája) finom arcpaskolással próbálja
élesztgetni.
A villamosvezető jó középkora ellenére
rögtön kihajolt a fülkéje ablakán.
– Van vize?! – ismételte –, van vize?!
– és máris a kilincsen lógó
táskájából kivett egy palack vizet.
Leszállt a kocsiból, miközben lecsavarta a palack
tetejét és a férfi kezébe nyomta, aki
azonnal a gyerek nyakára és arcára csurgatta.
A víz megtette a hatását, a gyerek feje
megmozdult, a férfi kivette a kocsiból, magához
szorította a csöppséget, aki keservesen
felsírt. A villamosvezető még a maradék vizet a
nyakára öntötte. Az apuka, mint kiderült, csak a
gyerekével utazott. Valószínűleg a nagy
hőség okozta a gyermek ájulását. A
kék autó vezetője meleg
kézszorítások közepette köszönte
meg az 50-es villamosvezetőnek figyelmes, gyors
segítségét.
Ezeket a jeleneteket csak az első kocsi utasai
láthatták.
A kocsi hátuljából még mindig
jól hallatszottak a türelmetlenkedő utasok csúnya
hangú megjegyzései, szidalmai.
Az 50-es villamosvezetője viszont előttem jelesre
vizsgázott. Csak az bántott, hogy az emberek
többségéről ez nem mondható el.
Ez történt 2014. 07. 11-én, az 50-es villamos
vonalán.
♣ ♣
♣
