"Így, hetven felé"
Gyárfás Tamás
WASS-AKARAT
(Wass Albert emlékére)
Nem köszönt el a
Szamostól, a Borsától,
Vajon mi űzte messzi földre?
Remélte, hogy hazahozza még
Az a szerető, konok székely szíve.
Sohasem tagadta meg hazáját,
Hol üldözött lett és dicstelen.
Nem vitt szívében mást, csak bánatát,
Száműzöttként elsorvadni Yenki-földeken.
A század szakadt, véres ingét
Ismét millió golyó ütötte át,
Elválasztva szülőt és gyermekét.
A béke végleg elveszett?
Hajszálgyökereivel ízesült
E könny és vér áztatta földben,
Melyben dicső ősei nyugalmat leltek.
Hol volt akkor az Isten?
Nem szólt, nem kérdezett, csak sírt,
Sírt legbelül, amikor e büszke népet
A véres gyalázat a rögből kitépte.
Hol volt akkor az Isten?
S ha tudnátok, hogy mennyi mindent
Nem mondott még el nekünk. Menedékre lelt,
De nyugalmat soha nem talált, szenvedett,
Szívét átrágták az
örök-éjszakák.
Belé égett egy Wass-akarat:
Amikor újra szent és igaz lesz
„Az egy Cél és egy Akarat”, mert
E földön elbújni nem lehet és nem szabad!
Ha majd a homokra épült templomok,
Mint egykor Bábel tornyai, leomlanak.
Isten szikrázó botjával a bűnös földre
csap,
S ott kő a kövön nem marad!
|
|
|
|
