"Így, hetven felé"
Horváth Edit
NŐNAPON
Ma minden szóban tavasz
dallama,
Fény simít, s a szív gyöngéden
éled,
Virág szirma őrzött kincset éltet,
Szépség rejtett zsenge álma a ma.
Kezek, melyekkel életet teremtsz,
Mosolyod, amely fájdalmat csitít,
Tekinteted csillogó ég díszít,
A világ benned új fényekre lelt.
Neked zeng most a madarak dala,
Ébredő föld áldásod viseli,
Érző szív dobban, minden szem figyeli,
Hogy benned rejlik a lét hajnala.
E napon rólad szól minden öröm,
Virágillatban száll a hála-szó,
Léted drágakő, tisztán áradó,
Ma boldog álmok nyílnak bensődből.
|
|
|
|
