A Kláris olvasói 2011-ben ismerkedhettek meg Székely Mendel Melinda színháztörténeti írásával, amely Jávor Pál és Sárossy Szüle Mihály színész-színigazgató amerikai találkozásáról, közös színházi tevékenységükről szól. A szerző abban az évben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szerzett doktori címet színháztörténeti kutatásai eredményeként.

2013-ban egy különösen szép kiállítású könyvet jelentett meg a Magyar Színjátszás Amerikában címmel, amely összefoglalóan tárgyalja az amerikai magyar színjátszás történetét. A szerző a könyv elején felsorolja azokat a szempontokat, amelyek alapján elkészítette tanulmányait. Mindenek előtt figyelembe vette a magyar színház helyzetét az amerikai környezetben, megismertetve a múlttal, a társulatépítési törekvésekkel, a régi sikerek – nosztalgikus – „felújításával”, az igényesség, a színvonal szerepével – különös tekintettel az ünnepek fontosságára.

A kezdeti időkben a népszínmű és az operett aratta a legnagyobb sikereket, már az 1800-as évek végén. De igyekeztek az emigráns sors színpadi megjelenítését is megrajzolni. Mindezt műkedvelő és amatőr társulatok adták elő. A 19. század végén és a 20. század elején már megjelentek a hivatásos művészek, és az első színigazgató, Heltai Árpád megteremti az Állandó Magyar Színházat, amely Csíky Gergely, Molnár Ferenc, a népszínművek és operettek mellett már Puccini Pillangókisasszony c. operájának bemutatására is vállalkozott. Érdekes momentum Székely Mendel Melinda szerint a vendégjátékok elszaporodása, főleg 1919 után – például Fedák Sári és Rátkai Márton sikerei.

Külön fejezet foglalkozik a könyvben a hivatásos magyar színjátszás New York-i történetével. Ekkor kerül Amerikába az egyik legismertebb színész-rendező: Sárossy Szüle Mihály, aki később, a 40-es években ismét Pesten működött, és a háború után került vissza Amerikába. Működéséről bőséges információkkal szolgál a könyv, Jávor Pál–Sárossy Szüle Mihály közös munkálkodása természetesen itt is bőségesen szerepel. A New York-i Operettszínház és más próbálkozások érdekes színfoltok az amerikai magyar színjátszás történetében. Székely Mendel Melinda megemlíti Szörényi Éva, Szabó Sándor és felesége: Bárczy Kató, valamint Dékány László kitűnő szerepléseit a Petőfi Színpadon. Bogáthy Mihály színigazgató ekkor szerződteti társulatához Krencsey Mariannét, sőt 1969-ben Karády Katalint is fellépteti. Petri László direktor – már a 60-as, 70-es években – vendégjátékra hívja Zentai Annát, Latabár Kálmánt, kicsit később Leblanc Győzőt. A könyv lapjain további lelkes színházalapítók, fellépők neve tűnik fel, és érdekes előadások emléke.

Külön fejezet foglalkozik a New York-i Fészek Klubbal és Krencsey Marianne tevékenységével, a Mendel György–Székely Mendel Melinda házaspár igen jelentős munkájával, amelyet az amerikai magyar színjátszás területén, vagy a magyar nyelvű televízióban végeztek. De szerepel a könyvben a kaliforniai magyar színjátszás története is, az ottani Thália Színház produkciói, valamint a kanadai színházi próbálkozások – főleg Kertész Sándor munkássága.

Említést érdemelnek a színészportrék, amelyek ismertetik jelentős művészeink amerikai életútját, sikereiket és sajnálatos kudarcaikat is. (Lugosi Béla-Drakula, Kabos Gyula, Szeleczky Zita, Szörenyi Éva, Szabó Sándor.)

Az olvasó érdeklődéssel tanulmányozhatja a kevésbé ismert Hegedős Györgyi, vagy az Óss  Enikő–Varga Tibor házaspár színészi útjának állomásait.

Bőséges jegyzetanyag és érdekes fénykép-dokumentumok (színházi meghívók, műsoros plakátok stb.) egészítik ki a rendkívül értékes és komoly tanulmányokat.

A színházszerető olvasó bizonyára szívesen és érdeklődéssel forgatja a sokoldalu színész, költő, képzőművész Székely Mendel Melinda nagyszerű, hiánypót1ó könyvét, az amerikai magyar színjátszás sokszínű és tanulságos történetét.

(Székely Mendel Melinda: A magyar színjátszás Amerikában. Tanulmányok. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2013, 180 p.)