Hűvös idő jár az üdülőkre.
Dörög, villámlik és esik.
Augusztus hónap tán még nyár lenne.
Sokan az eget kémlelik.

Sok kánikula után lehűlve
a levegő, s ezt élvezik.
Magam a meleget szeretném.
Ezzel viszont nem kérkedik

augusztus hónap. Inkább búsul.
Hull a felhőnek esőkönnye.
Magam várnám a meleget, és
üdvözölném, ha eljönne.

Hűvös az éjjel, szeles a nappal.
Fel kell öltözni jobban már!
Sárgult a fű, de az esőzéstől
újra kizöldül a határ.

Ifjú szívemben elrendeződött
az én őszöm. Deres a hajam.
Mégis örül az ember lánya
annak is, ha még haja van.

Közelít már a hetven év hozzám.
Már csak két év van. Odáznám.
Repül az idő, bár a féket
sok másokkal de bevágnám!

Nekem már rég nem forr a vérem.
Langyos, akár az augusztus.
Időm nem érzem, csak bajaimat,
s idegesít a sok „izmus”.

Közeledik a mezsgye széle.
Mit tehetnék? Elfogadom,
de annyi biztos, amíg élek,
terveimet fel sosem adom.

Terv nélkül nincs, csak vegetálás.
Én az életre szavazok.
Legyen tavasz, nyár, ősz s hideg  tél,
magamat én meg nem adom.