Nemcsak olyankor ír valaki, mikor a sorok gyűlnek a
papíron. Néha az évek és az élet
írnak minket. Lengyel
Géza ezt mondja rövid előszavában: „A
Covid-járvány, a vírushelyzet
hatására ebben a lélek-egészség
romboló helyzetben kezdtem fordítani, meglepő nagy
szorgalommal…” Mióta visszavonulót
fújt a járvány, nagyon sok helyen hallottam,
olvastam, mennyire pozitív irányba terelte a
kényszerhelyzet az embereket. Rengetegen kezdtek bele olyan
alkotói munkába, amire álmukban sem gondoltak
volna, ha nem szorulnak a négy fal közé!
Lengyel Géza ugyan diákkora óta
fordít, de ha nem jön a járvány,
bizonyára nem születik meg ez a könyv! Ugyanis mindig
rengeteg dolga van, nem lett volna rá ideje. Igaz, ezt a
kötetet megelőzte a „Számok, csodák,
jelek” c. könyve, amelyben saját versei, valamint a
mostani orosz szerzőktől a 2018–2019-es évben
készült fordításai jelentek meg. Talán
az volt a „behangolás” ehhez a másodikhoz,
amely sokkal bőségesebben nyújtja át nekünk a
három, XIX. századi orosz szerző verseinek
műfordításait.
Mielőtt beszélnénk Lengyel Géza
munkájáról, meg kell ismernünk az orosz
költő-triót. F. I.
Tyutcsev 1803-ban Ovsztukban született és 1873-ban
Carszkoje Szelóban halt meg. Költő és diplomata
volt, sokáig élt Münchenben és
Torinóban. Az 1830 körül írt verseire az
európai, főleg a német romantika hatott.
Líráját a látomásosság, a
mindenség rejtélye, ritmikai hajlékonyság
jellemzi. A szerző vele kezdi kötetét. Lengyel Géza
hamar ráhangolódik az orosz költő
gondolatvilágára, a hosszú, részlet-gazdag
események leírásaira. Érdekes „A
népmesemondó hárfája” c.
versfordítás, amely mindnyájunk régi
emlékeit eleveníti fel: „A sorsom
tájról tájra űz,/ Városból
városba röpít,/ Boldog vagy te, vagy keserű,/ Mi
kell nekem?… indulj megint!” Többi versében is
identitás-képek jelennek meg, melyek variánsaikkal
befejezett egésszé állnak össze: belső
intuíció keresés, emlékezés
teremtés. Érdekes téma az olvasók
számára!
Nagyon jól járunk
A. A. Fet fordításaival is, aki 1820–1892
között élt. Metafizikus költészete tele
van utalásokkal, talányokkal, elhallgatásokkal.
Verseiben a virtuóz szóhasználat nyelvi
szkepszisekkel vegyül.
A. A. Fet költészetének fő témája
a kifejezhetetlen és az elmondhatatlan. Lengyel Géza, aki
sokoldalú művész, esztéta, jól tudja
visszaadni saját nyelvünkön is ezeket a
különlegességeket.
A műfordító – együtt lélegezve a
költővel – nem tágítja, hanem inkább
szűkíti, sűríti a világot. Eszébe juthat az
olvasónak, hogy újabb megközelítések
közül melyikben talál termékeny
jelentésátadási lehetőséget a művek
befogadására. Pillantsunk bele egy másik
versébe („Tükör a tükörben”):
„Tükör a tükörben, lobogó
dobogással, / Gyertyánál keltettem én, /
Csodásan csillognak tükrök, titoktartással, /
Pompás másodsori fény”.
Lengyel Géza lírai és dramatikus versből
építkezik. Ami őriz, ami vár, egyformán
mozdulatlan, de átsüt rajta valami mélységes
hit a dolgok megváltoztathatóságában.
Végül nézzük a harmadik szerzőt, A. A. Blokot, aki 1880-ban
Szentpéterváron született és 1921-ben
Petrográdban halt meg. Költő,
drámaíró, színházigazgató, az
orosz szimbolizmus meghatározó alakja. Rövid, de
annál sűrűbb élményű életet élt.
Jogot hallgatott, majd történelmi- filológiai karon
tanult az egyetemen. Stílusára Puskin
költészete és Szolovjov filozófiája
volt hatással, de hamarosan a forradalmi események is
befolyásolták élményanyagát. Blok
költészetét igen sokan ismerik hazánkban.
Költői világát átitató
súlytalannak tűnő feszültség sok versében
megmutatkozik. Bővelkedik aggodalmat keltő hasonlatokban,
képekben, meghökkentő látásokban. Jó
kezekbe került Lengyel Géza fordítási
tolmácsolásában.
Vajon miért érezzük közel e három,
XIX. századi, nagyszerű orosz költőt a mi
érzés- és gondolatvilágunkhoz? Mert a
szerző tudja, mi kell a jó fordításhoz. Lengyel
Géza asszociatív képalkotó,
„szójátékos”,
élmény-gazdag gondolatvilágú, jó
reflexekkel bír a szellemi behatásokra.
Költészetét, fordításait az irodalmon,
művészeteken kívüli, mindennapi jelenségek,
tapasztalatok is megtermékenyítik. Nyelvi készlete
az asszociációs mezőben kiválóan
működik. Tartalmi és formai eljárásai
jól illeszkednek a poétikai univerzumba. Ezért is
jó fordító!
Reméljük, hogy nem kell egy újabb
„kényszer pihenőre” menni, hogy színes,
termékeny gondolatvilágát bemutassa nekünk
egy újabb műfordítói kötettel. Sikeres utat
kívánok legújabb alkotásának az
olvasók világában!
(Lengyel Géza:
Műfordítások. F. I. Tyutcsev, A. A. Fet, A. Blok
– 19. századi orosz költők versei. Ill.: Rehorovics
Anita. 2024, 200 p.)
*
