Nekünk, embereknek kötelességünk (lenne),
hogy óvjuk, védelmezzük bolygónkat, amit a
Teremtő „elénk rakott”! Hiszen az élethez
fontos minden elem megtalálható rajta. A levegő, a
víz, a napfény, az élelem.
Sajnos sok embernek a pénz a legfontosabb. Nem gondolnak a
jövő nemzedék sorsára. Fúrják a
tengereket, kőolaj után kutatnak. Egy-egy ilyen
beavatkozásnál sok olaj a tengerbe ömölhet,
és hatalmas területen megsemmisülhet a tenger
élővilága. Érintetlen területeket bolygatnak
meg, kipusztulnak az őshonos növények, állatok.
Kiszedik az őserdőket, elveszik az ott élő állatok
élőhelyét, így aztán egyre
többször fordul elő, hogy lakott területre
merészkednek a vadállatok. Teljesen felborul a
természet ökológia rendje. Nem beszélve
az atomrobbantásokról! Erősen szennyezik a levegőt. Ki
tudja, milyen betegségeket hagynak maguk után.
Elgondolkodtató, az emberiség mit tesz a Teremtő
által megalkotott és rájuk bízott
„örökséggel”.
De szerencsére egyre több „zöld”
csoport alakul. Összeszedik a szerte heverő papírokat, PET
palackokat, felszámolják az illegális
szemétlerakó helyeket, megtisztítják a
tavak, a folyók medrét a rengeteg beledobált
szelektív hulladéktól.
Megszüntették a nejlon reklám szatyrok
használatát, helyette felbomló, vagy papír
alapú zacskókat használnak. A műanyag poharakat
és a szívószálakat is papírra
cserélték.
Továbbá jó döntésnek tartom a PET
palackok betétdíjassá tételét.
Így, remélem, az emberek visszaváltják
ezután, és nem szennyezik tovább velük a
környezetet.
Madarakat védelmező csoportok mesterséges
fészkeket tesznek ki például a
gólyák, fecskék részére, amiket azok
többnyire „be is laknak”. Így
biztosítják számukra a fajfennmaradást.
Méhlegelőket alakítanak ki a finom mézet
előállító méheknek. Azt vallják a
kutatók, ha a méhek kipusztulnak, velük együtt
kihal az emberiség is a Földön. Facsemetéket
ültetnek a kihalt öregfák, vagy a felelőtlenül
kiszedettek helyére. Nagyon fontos dolog, hiszen ők szűrik,
tisztítják a levegőt, nem beszélve arról,
milyen kevés a faalapanyag. Ezeket az
intézkedéseket nagy előrelépésnek tartom a
teremtés védelmében.
Sok ember akad még, aki a mának vagy
néhány évtizednek él. Nem törődnek
azzal, hogy mi történik az életet adó
környezettel. Lényeg: az ő bankszámlájuk
dagadjon életük végéig. Ami marad, jó
lesz a gyerekeiknek, unokáiknak – mondják. –
És azután? – kérdezem én. – Mi
lesz az utánunk következő generációkkal, ha
ilyen iramban folyik a Föld kizsigerelése?
Kezdjünk el mérlegelni: az egyik oldalon a
pénz, a másikon a lét feltételeinek
fenntartása.
Melyik a fontosabb? Annyi bizonyos, rajtunk, embereken
múlik, hogyan alakul a bolygónk sorsa.
*
