Mi számít? Egy nap? Egy hónap? A Sors
szemrebbenés nélkül tálal. A kettő
között maradhatsz. Élsz, remélsz. Emitt
vigadsz, másutt kockáztatsz… Aztán jön
egy rutin vizsgálat. Te kérdezel: – Mitől
más ma minden, mint tegnap?! – Kertelés
nélkül, hideg zuhanyként ér. – Egy nap,
egy hónap – ennyi marad az elcsukló válasz.
Hiába a sok, edzéssel töltött óra!
Hiába az egészséges
táplálkozás. Az sem számít, hogy
minden káros dologról lemondasz.
Egy nap, egy hónap! Csupán ennyi, amit még az
élettől kaphatsz! Vajon ha neked is ennyi lehetne, maradna
– másként néznél magadra, vagy
másra? Vajon a félelem vezetne, vagy a biztos tudat? Egy
nap, egy hónap? Nevetnél, míg lehet, vagy ott
sírnál, hol senki sem láthat?! Vajon azokkal
törődnél, kik most szeretettel körbevesznek, vagy
már azokhoz szólnál, kik odaát
várnak? Békét kötnél magaddal
és a világgal, vagy háborúba fognál
minden emberfiával? Nem feladva ugyan, de szépen
elköszönnél? Avagy mindet, ki téged kicsit is
bántott, átkoddal üldöznél!?
Tudnál-e bocsánatot kérni, akár
suttogva, a széltől? Hallgatni csupán, elmerengve minden
megélt csodáról, szerelemről?…
És még egy kérdés: elmondanád-e
mindezt, azoknak, azonnal, akiket szeretsz, és ott vannak neked,
veled az első perctől?! Vagy titokban rettegnél a rád
leselkedő időtől?
Szeretettel,
Alexander
*
