Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

TÖRTÉNELEM

Pongrácz Zoltán

Trianon

A Kláris folyóirat 23/3. számában a Trianonról szóló esszémben említést tettem arról, hogy Gróf Apponyi Albert hivatkozott Wilson elnök véleményére, amelyben azt mondta, hogy nem helyezhető semmilyen emberi csoport az érintettek megkérdezése nélkül más államok fennhatósága alá. Kérte, hogy írjanak ki népszavazást azokra a területekre, amiket el akarnak csatolni, de nem járultak hozzá – tudjuk, miért. Ennek ellenére Sopronban és más Vas (vár)megyei települések népszavazás vagy fegyveres küzdelem árán mégis kivívták Magyarországhoz való tartozásukat.

Az Országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922 évi XXIX. törvényben a „Civitas Fidelissima”, azaz a leghűségesebb város címet adta Sopronnak, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén kialakították az ún. Hűségkaput.

A 2014 évi CIII. törvény a hűség falvairól született meg. Szentpéterfa, Ólmod, Nerda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti falvak kapták az Országgyűlés határozata alapján a „Communitas Fidelissima" címet. A 2008 évi LXIV. törvény szerint Kercaszomor a „Communitas Fortissima”, a „Legbátrabb falu” címet kapta az Országgyűlés döntése kapcsán. Nem sorolom, csak az első paragrafusát a törvénynek:

1. § Az Országgyűlés Kercaszomor védőinek tántoríthatatlan bátorságát – örök emlékezetül – törvénybe iktatja.

4. § Ez a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba.

Balassagyarmat a „Civitas Fortissima”, a legbátrabb város címet kapta. Balassagyarmatot 1919. január 29-én a magyar katonák és a fegyvert fogó polgárok, vasutasok önfeláldozása felszabadította az idegen uralom alól. Cselekedetük értékét növeli, hogy mindezt önszántukból, a hatalom akaratával dacolva vívták ki. Tettüket a katonai vitézség, a hazaszeretet és a polgári összefogás példájaként tarjuk számon.

A csehszlovákok 1919. január 15-én átlépték az Ipolyt, elfoglalták Drégelypalánkot és a vasútvonalakat. A laktanyákban lévő nemzetőröket lefegyverezték. Rákóczi István főispán ellenezte a felkelést, viszont Pongrácz György megyei közjegyző, Huszár Aladár másodjegyző, Vízy Zsigmond és Bercelly György századosok egy ütőképes „Palóc dandárt” szerveztek. Január 14-én kivonultak a vasútállomásra, és fogadták a cseheket. A város fontosságát növelte Salgótarján közelsége, ahol Magyarország egyetlen jelentős szénmezője volt.

A csehek elképzelése szerint a határ Nógrád megyében Vác fölött, Püspökhatvan irányában húzódott volna, mivel a monarchia nemcsak a cseh, hanem az osztrák részein is a vasutasok jelentős része cseh származású volt. A határmódosítással elvesztették volna több tízezren az állásukat.

Ezért sem akartak idegen fenntartóság alá tartozni. A vasutasok küldöttséget küldtek Magyarnádorba az ott állomásozó katonaság vezetőihez, segítséget kérve Bajatz Rudolf és Vízy Zsigmond századosoktól a megszállók kiveréséhez. Segítettek, és a vasutasokkal együtt véres harc árán az ellenség megadta magát. 78 csehszlovák katona esett az iglódiak fogságába, Balassagyarmat felszabadult.

Balassagyarmat kezdettől fogva őrzi a hősi vállalkozás emlékét. A Városháza falán 1922. október 29-én helyeztek el emléktáblát.

De a többi község, amiket említettem, szintén megemlékezik a néhai hőseikről.

Kercaszomor visszafoglalásáról azért tartottam fontosnak írni, mert apai nagyanyánk Szomoróczon élt és élte át a fegyveres visszafoglalás eseményeit. Rankay József a határörs vezetőjeként hadnagyi rangban adta ki a támadási parancsot 1920. augusztus 1-jén Szomorócz visszafoglalására. Ezt meg is tették a helyi gazdákkal együtt. Más katonai egységek hiányában vissza kellett vonulniuk Domonkosfa irányából, de fellépésüknek nagy szerepe volt abban, hogy 1922-ben Szomorócz visszatért a megcsonkított Magyarországhoz Nagymamával együtt.

Egy helyi áruló az egyik padlásról kifigyelte, kik voltak, akik fegyvert fogtak, és elárulta őket, akiket elfogtak, börtönbe zártak. Szép fekete márványba vésett neveik az ő mély hazaszeretetükről tanúskodnak. Példa az utódoknak.

Gróf Esterházy János szavaival zárom megemlékezésem:

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait s amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.”

Az említett városok, falvak biztos nem felejtik el, és megemlékeznek hőseikről. Rossz belegondolni, mennyivel lenne még csonkább országunk, ha ők nem lettek volna ilyen bátrak.

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©