Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

PRÓZA

Keczely Gabriella

De jó

Várom a metrószerelvényt, mint oly sokszor.

Fiatal pár lép be az ajtón, engem előre engedve. Hú, de ismerősök!

– Csókolom, Gabi néni, hogy tetszik lenni?

– Köszönöm, megvagyok. És ti? (Valószínű tanítványaim voltak!)

– Megyünk dolgozni! Egy grafikai stúdióba kerültünk, Gabi néninek köszönhetően! Egy csomó sulis feladatot vittünk be referencia munkának. El voltak ájulva! Azóta is abból élünk, amit akkor tanultunk.

– Örülök! Majd elkülditek neten a legújabb munkátokat?

– Persze! Bár azóta összeházasodtunk és én otthonról dolgozom, mert gyesen vagyok a picivel.

– Hú, gratulálok! Ezt akkor még nem gondoltam volna, hogy ti… Nekem meg már van négy unokám. Most is az egyiket hoztam haza az iskolából, elsős. Nem jöttök el jövő héten a kiállításomra? Itt a névjegykártyám, írjatok! Sajnos, le kell szállnom. Minden jót!

Leszálltam, emlékek kavarogtak a fejemben, és annyira felemelő érzés volt, milyen jókat tettem annak idején a tanítványaimmal, amire már nem is emlékszem.

Hát ezért érdemes volt megélni azokat az éveket!

Boldogan mentem hazafelé.

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©