KÉPZŐMŰVÉSZET

A. Bak Péter

Menekülés a művészetbe

A fenti címmel hirdette meg a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) az évadzáró nagy őszi kiállítását a tagjai körében Komáromban, a Limes Galériában. A kollektív kiállításon a pandémia időszaka alatt létrejött művek kerülnek bemutatásra, melyek tükrözik az alkotói folyamatokban bekövetkezett, vagy épp be nem következett változásokat.

A zsűribizottság: A. Bak Péter festőművész, művészeti író, szakbecsüs, Balla Rita művészeti menedzser, galéria vezető, Keppel Márton művészettörténész, Kovács Csonga Anikó grafikus, festőművész, a MAMSzE elnöke, Méry Beáta festőművész nagy odafigyeléssel, lelkiismeretesen végezte felelősségteljes munkáját, amely során nem a művészek, hanem a művek elfogadása felett döntött. A legtöbb alkotás esetében egyhangú vélemény és döntés született. A szakmai zsűri a 29 alkotó beküldött munkáiból 47  alkotást választott be a kiállításra, ezek között sorozatok is vannak. A zsűri kompetenciája nem terjedt ki a műépítészek kiállítási anyagára.

A művésznek nem könnyű eredetinek lenni, és még nehezebb igaznak, teljesnek maradni. A művészet az élet legszebb kivirágzása, és mindig az életből indul ki. A művészeteknek nem tömegre, hanem közönségre, fogékony, áhítatos lelkekre van szüksége.

A kiállításon látható művek témáit, formavilágát nem a pillanatnyi divatok irányították, hanem a belső tartalmi indulatok. A Zebegényben élt Szőnyi István festőművész, főiskolai tanár szavai jutnak eszembe: „Nem az a fontos, hogy ki, mikor, mekkora méretben, mennyi idő alatt csinálta, hanem csakis az alkotó személyétől elszakadt műtárgy belső értéke.” A pelsőci születésű Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész mondotta, hogy a művészet mindig megnyugtat. A műalkotás képi, hangulati, érzelmi ráismerést vált ki bennünk. Jól megragadott pillanat tanúi vagyunk, gazdagabbak lettünk vele, emlékezünk rá.

A mai ember sorskérdéseit, erkölcsi problémáit boncolgatja ironikus és groteszk módon az intellektuális-filozofikus igényű alkotásaiban Bugyács Sándor, Király Zsuzsa és Kovács Csonga Anikó. A figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén jár a minden esetben eredeti élményekből kiinduló Czafrangó Szylvia, Méry Beáta, Petrla Ferenc Senor, Vámos János és Végh Éva. Iparművészet kategóriában egyedüliként mutatja be egyedi ékszereit Pukkai Judit. Dekoratív, egyszerű stilizált formavilágú Mag Gyula kisplasztikája. A kiállítás egyik szép darabja, a klasszikus szobrászati értékeket nemesen képviselő Gáspár Péter alkotása. A korunkban elterjedt divatos, filozófiával is megtámogatott installációt mutat be Fecsó Szilárd és Ferdics Béla. A grafika, a képzelet és a festői elemek ötvözetéből alakítja képét Kopócs Tibor, Hajnovics Márta és Tomovics Marianna. Színkészletének eredetiségét, vénás festőiséget mutat A. Bak Péter, M. Kiss Márti és Szilva József. A geometrikus absztrakt kimódolt, végtelenül variálható világát mutatják Godány Sándor táblaképe és Simon Anikó üvegkép sorozata. Egyedül képviseli az akvarell műfaját oldott festőiségű utcaképével Pomothy László. Impresszionista felfogású, figurális jelenet Mikóczy Dénes fürdőzője. A vonalra épülő, majd arra monokróm színfolt kerülve, színes grafikát hoz létre Csótó László és Takács János. Lírai absztrakcióhoz közelít, faktúragazdagság, formaismétlődés és folyamatszerűség a jellemzői Nagy Judit sorozatának, amelyhez festőiségében, de lágyabb anyaghasználattal kapcsolódnak Schniererová Miriam tájképei és Csémy Éva drámaibb előadású Univerzuma, amely szinte a világ végét prognosztizálja. Modern hangvételű, kiérlelt, monokróm színvilágú, időtlen nyugalmat árasztó, igazi kiállítási kép Füzik Szilvia nagyméretű vászna.

Globalizált világunkban, amikor az ember ember farkasa, az aranyborjú imádata az emberi kapcsolatok, az érdekek mentén alakulnak, akkor csak két dolog lehetséges, ami csöndet, megnyugvást, az emberi élet értelmét jelenti: valamit létrehozni, alkotni, és a templomok áhítatos szférájában elmélkedni, hogy végül is mi végre vagyunk itt a Földön, hogy ami megmaradt az évezredekből és meg fog maradni ezután is, az a művészet, az emberi alkotások. A mai képzőművészet egyre inkább eltolódik az élet tapintható és látható formáitól, problémáitól. Korunkban nehéz feladatot végez az a művész vagy művészcsoport, aki töltődésre – a hétköznapi robotból kiszakadva – kikapcsolódásra szeretné hívni közönségét, nézőit. Az ingerszegény szürke hétköznapok mellett kell az ÉLMÉNY, kellenek az ÜNNEPEK! Kell, hogy apropó legyen egy jó kiállítás kedvéért ünneplőbe öltözni kívül és belül. Ezért is írok jó szívvel és lélekkel a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének „Menekülés a művészetbe” című, remekül megrendezett csoportos kiállításáról.

*

.