Világosnál némán hallgatnak az ágyúk,
Gúlákba tornyosulnak az égi fegyverek.
Mint téli erdőben az akácfák,
Úgy állnak a fegyvertelen magyar katonák.

Paskievics kétszázezres orosz serege a győző,
Miklós cár a küldő, az elnyomónak segítő.
A szabadságot, a magyar szívek reményét
Porba hullni segédkező.

Ferenc József császár elégedetten szemlélheti,
Miként telnek Kufstein várbörtönének cellái.
Miként ritkulnak a legyőzött,
Magyar hazafiak sorai.

Haynau, a vérfarkas, a „bresciai hiéna”
Vérszomjasan rendel tragédiát Aradra,
Ezernyolcszáznegyvenkilenc október 6-ra.

Tizenhárom magyar főtiszt sóhaja száll
Az égig érő fára, mely öröklétű,
A kivégzettek nevét hirdeti.
A fa soha nem szárad ki, mert
A magyarok fájó könnye öntözi.

E napon Pest felett is gyászszalag lebeg,
Halálmadár repül át a Duna felett.
A lebegő szalagra gróf Batthyány Lajos,
A miniszterelnök neve van írva.
A haza népe csak titokban, rettegve
Borulhat össze sírva.

A magyar történelemben
Kemény sziklába van róva,
Örök gyásznépi emlékezés
Ezernyolcszáznegyvenkilenc október 6-a.