Hálával telik meg
szívünk, amikor Kanizsa
József
író, költő, mese- és kritikaíró
barátunkkal találkozunk a Krúdy Gyula Irodalmi
Kör rendezvényein. Közülünk sokan neki
köszönhetjük, hogy országosan is
megismerték irodalmi tevékenységünket,
munkásságunkat az irodalomkedvelő emberek.
Harminchárom éven át a Krúdy Gyula Irodalmi
Kör titkáraként szeretettel felkarolta,
mentorálta a fiatalabb írókat, költőket,
nagymértékben elősegítve ezzel irodalmi
fejlődésüket, kibontakozásukat.
Hosszú utat tett meg maga Kanizsa József is,
amikor a Zala megyei kis faluból, Zajkról elindult, hogy
Kőbánya-Újhegyig érjen. Hogy sikeresen
odaért, ennek bizonysága a 80.
születésnapjára megjelentetett, 64 évi
irodalmi munkásságát,
életútját bemutató legújabb,
immár 55. könyve is. Örülünk ennek a
verseket, prózai műveket, emlékezéseket és
fotókat bemutató kötetének; így
még jobban megismerhetjük belőle a Krúdy Kör
ex-titkárának emberségét, sokrétű
tevékenységét, melyet a kör hatékony
működése érdekében kifejtett.
„Zajktól – Kőbánya-Újhegyig”
című könyvének nyitóverse a kötet
címével azonos hálavers; köszönetet mond
azért a tehetségért, talentumért, melynek
köszönhetően szép magyar szóval
szolgálhatta hazáját és népét
több mint 60 éven át.
A zajki templom árnyékában lévő
vályogház falai között bábaasszony
segítségével látta meg a napvilágot.
Édesanyja, Bedő Mária féltő-szerető
gondoskodással nevelte gyermekeit, köztük Józsi
fiát is. Kanizsa József kötetbe szerkesztett versei
ezért a hazához, népéhez,
édesanyjához, testvéreihez,
családjához, eltávozott vagy még élő
költőtársaihoz szóló fohászok,
áldást kérő imák. Amikor
szülőfalujába látogat, kimegy a temetőbe szülei
sírjához, hogy imát mondjon értük.
Ilyenkor maga előtt látja,
szívével-lelkével megidézi őket.
„Távoli fényben szólt felém
anyám / Mellette állt s integetett apám”.
(Imám hozzájuk száll) „Márciusi
fénnyel” c. versével a feleségét
köszönti szeretettel a 79. születésnapján.
Álljon itt most e költemény harmadik versszaka:
„Ragyogjon rád továbbra az Élet fénye
/ érezzük anyai léted / családot
összetartó, családszerető / földi
anya-küldetésed.”
A tájszeretet, istenhit mindenkor kiviláglik
verseiből. Éppen erről vall már a könyvének
elején a „Muramenti városom: Letenye”
című fohászában: „Ősidők óta itthon
vagyok, itthon e tájon, / a Mura szegélyezte zalai
szép dombságon. / E zalai dombság gyermekkorom
igaz bölcsője, / bibliai tanítással lettem /
Istennek földi hívője.” Más
költeményeiben a költőtársakra,
barátokra emlékezik vagy őket köszönti. A
Sellei Zoltán emlékére írott
versében, melynek címe: „Népem
nyelvét őrzi, vigyázza”, a magyar nyelv
védelmében mindannyiunknak írta, hogy
felhívja figyelmünket e nemes gondolatra:
„Vigyázd a nyelvünkben a lángot, /
Vigyázd, soha ki ne aludjon!”
Mindenkihez van hitet, erőt, bátorítást
adó szava. „Utadon segítsen a művészi
oltalom” – írja Bullás Mária
üveg- és ikonfestőhöz „Isteni
küldetésed” c. költeményében,
kiegészítve ezt azzal a szép gondolatsorral:
„S a csillagos fényben / engedd kezed, hogy alkosson,
fessen / földi törvény szerint / s az
ős-művészet titka benne legyen.” Egy másik
versében Koncz Eta festőművésztől búcsúzik:
„Keresem kedves szemed Fényét, beszédes
mosoly-arcod / s azt a mozdulatot, ahogy / kezedben a
rózsát tartod…”
„Bársony-fénnyel” című versét
Györgypál Katalin születésnapjára
írta, melynek negyedik versszaka a
küldetéstudatról szól. „Szív
Lélek s a Természet / ősi titkát viszi
életed / A Mindennap: remény… /
Írók, költők vigyázzák
lépted”. Védelmet kér népünkre,
hazánkra, amikor a Szent László király
versét így zárja: „Szent
László király / Minden magyar lelki Atyja / Viseld
gondunk/ Nyugalmunk senki se zavarja…”
Kanizsa József szereti a gyerekeket, ezért az 55
könyvéből sok szép kötetét nekik is
szánta. Így most ebben a könyvében is
olvashatunk tőle játékos, kedves gyerekverseket. Mint
például A diólegény, Napkerék, A
lopós szarka, Dús fenyőillat, Énekel a lomb
és a Télapó
címűeket. De meséket is találunk e
kötetében, így a Bagoly és a szegény
ember, valamint A szerencsés patkoló-kovács
címűeket.
A hatvannégy évi irodalmi
tevékenysége alkalmával bejárta az
egész országot író-,
költőtársaival; volt, ahová többször is
visszatért. Mindenhonnan szép levélben
köszöntötték születésnapja
alkalmából. Olvassunk bele Kissné Pásztor
Éva szentmártonkátai ny.
könyvtárvezető, a Magvető Klub vezetője, a Magyar
Kultúra Lovagja levelébe:
„Köszönöm, hogy
Szentmártonkáta kulturális életének
mindig aktív közreműködője voltál, és
azt a sok-sok irodalmi estet, kiállítást, amelyet
elhoztál községünkbe. Köszönöm,
hogy a Magvető Klub életében is jelen voltál,
ötleteiddel is segítettél bennünket.
Köszönöm, hogy személy szerint is
támogattál, harcoltál azért, hogy a Magyar
Kultúra címet elnyerhessem, és
megajándékoztál a barátságoddal.
Bízom benne, hogy az »igaz zalai szíveddel«
még sokáig közöttünk leszel és
olvashatjuk, olvashatom megjelenő, új verses, novellás
köteteidet.”
„Közel egy emberöltő óta ismerem Kanizsa
Józsefet, a kultúraszervező költőt” –
kezdi levelét Nick Ferenc, a Falvak
Kultúrájáért Alapítvány
kuratóriumának elnöke, a Kultúra Lovagrendje
alapítója. Levele végén így
fogalmaz: „A gyakran 4. és 5. sebességgel
élő költő- kultúraszervező elsősorban nem
saját maga, sokkal inkább egyre gyarapodó
kortársai bemutatkozását segítette
széleskörű szervezőmunkájával. Ezt az
önzetlen, irodalom iránt elkötelezett,
közösséget segítő, a megszervezett programmal
életminőséget fejlesztő tevékenységet
ismertük el húsz éve, 2002-ben a Magyar
Kultúra Lovagja címmel.”
Oszvald György, a Kőbányai Hírek volt
újságírója írja róla a
kötetben: „Csodáltam Józsi bácsi
óriási munkabírását, el nem
fogyó lendületét. Egy nemrég
készült interjú alkalmával mondta el
költői hitvallását: »Soha ne légy
öncélú! Ha írásra adtad a fejed, az
olvasókat, a közösséged szolgáld, az
legyen a célod, hogy ők elégedettek
legyenek!«” Írásának a vége
felé ezt olvashatjuk: „Kanizsa József két
magas elismeréssel is rendelkezik. 2009-ben Kőbánya
Díszpolgára kitüntetéssel ismerte el irodalmi
tevékenységét a Kőbányai
Önkormányzat, a III. kerületben pedig a Krúdy
Körben kifejtett több évtizedes
munkásságát jutalmazták 2020-ban
Óbuda Kultúrájáért díjjal.
Józsi bácsi tevékenysége, az irodalom
iránti alázata országszerte ismert, őt
magát a szeretet és elismerés övezi.
Bizonyítéka ennek, hogy a 10kerkult honlap
által alapított Az év kőbányai embere
elismerést, melyet 10 javaslat közül egy
széleskörű, a közösségi
médiában meghirdetett szavazás döntött
el, 2017-ben Kanizsa József toronymagasan nyerte el. A
szavazatok Debrecentől Nagykanizsáig érkeztek, de kapott
voksot Szlovákiából is.”
Idézhetnék még további levelekből,
róla megjelent újságcikkekből, általa
írt kritikákból, helyette inkább azt
javaslom, hogy olvassák el ezt a gondosan szerkesztett,
szép könyvet, Kanizsa József kiváló
író, költő, lelkes irodalomszervező és
közösségépítő életének,
munkásságának hű
tükörképét. Munkásságához
szívből gratulálok, további szép és
tevékeny alkotómunkát, hozzá erőt, hitet
és jó egészséget kívánok!
(Kanizsa József:
Zajktól – Kőbánya-Újhegyig. Versek,
prózai művek, emlékezések, fotók…
BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Budapest,
2022, 201 p.)
