"Így, hetven felé"
Csipke Rózsa
ARANYOSSZÉKEN
„Itt születtem én
ezen a tájon”,
Erdélybe visz gondolatom, fájón.
Kicsiny falum aranybölcsőjében
Nevelkedtem szülő szeretetben.
Féltő szavuk képzeletben szárnyal,
Egyet jelent szép magyar hazámmal.
Felnőttem, mint gomba eső után,
Visszavágyom évtizedek múltán.
Ottmaradt az iskolapad helyem,
Emlékekbe réved tekintetem.
Tanáraim útravalójával,
Találkoztam szép magyar hazámmal.
Gyermekkorom önfeledt éveit,
Pajtásaim csengő nevetésit
Az Aranyos hullámai hozzák,
Kárpátjaink bércén visszhangozzák.
Szállni vágyom esti harangszóval,
Dicsekedni szép magyar hazámmal.
Csordultig a lelkem emlékekkel,
Gondolatim küszködnek ezrivel.
Mint búbos banka száraz vetésen,
Elidőzöm az emlékképeken.
Egybeolvad foszlányuk a mával,
Szívem lüktet szép magyar hazámmal.
Álmaimban nincsenek határok,
Magyarok közt nem húzható árok.
Közös múltunk, közös érdek vezet,
Szeretetben éljen ez a nemzet!
Minden magyar köthető egy szárral,
Egy csokorba, szép magyar hazámmal.
|
|
|
|
